Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1948

Index

— 48 — De 1948. hitvallása minden eddiginél kiemelkedőbb és történelmibb. A Szent Király szülőföldjén és keresztelőhelyén kigöngyölt hófehér zászlót — ősi magyar cimer egyoldalon, Szűz Mária a másikon — meghordoztuk ebben az évben a szűkre szorított országban. Csongrád, Szombathely, Eger, Sátoraljaújhely, Gyula, Törökszenimiklós, Makó, Máriagyüd, Baja stb. ennek az országos zászlóbontásnak a kiemelkedő állomáshelyei, Lehetetlen meghatottság nélkül lélekben átsuhanni ezeken a csodásan szép és mélyenszántó ünnepségeken. Az idők járásától, megpróbáltatásoktól összeszorult magyar szív égi Édesanyánk és a magyar történelem szellemének érintésére kitágult, minden várakozást messze felülmúlóan fölségesen megáradt, mint valami nagy, királyi folyam. Egyenesen félelmetesen nagynak találták. Nem csoda! Benne sodródott — nemcsak a katolikusok, hanem szinte a nemzet egésze: a magyar falvak megszentelt múltból élő hithű népe helyről-helyre és a főváros verítékező munkássága a Golgota-téren és minden társadalmi osztály. Érettebb korúak és üde, lelkeis ifjúságunk, Mária népének a reménye. A minden eddigit felülmúló hatalmas megmozdulás az 50-100250.000 ember együtt magában nem volna még elég. Egyszeri, mégoly nagy felsorakozás is lehetne a magyaroknál nem ritka szalmaláng. De hitükért nagy áldozatok árán, gyalogosan megtett nagy távolságok, újkeletű akadályok egész sorozatán át jöttek össze. Minden résztvevő ott érzett maga körül többeket, testetlen lelkeket, akik repültek volna, de a szárnyaik annyi mindentől ólomsúly-nehezek lettek aznapra. A testi fáradságtól elcsigázottak egész éjtszakát betöltő buzgó imádsága, éneke, virrasztása népünk jobb énjének fölséges megnyilatkozása volt, a magyar ég alatt jelentkező bűnök ellenében. Ezért áld meg majd minket az Ur. 3.) Katolikus öntudatot is gyarapított. Nincs vallás, nincs tan a földön, amely csak a szivek megmozdulásával — Máriát dicsérni hivek jöjjetek! — számbelileg és minőségileg ily tömegeket tudna felmutatni. Jóleső érzés és tudat az Anyaszentegyházhoz tartozni, amely körül a történelemben magasra csap a gyűlölet, de a szeretet hulláma messze felülhaladja azt: Érezzük, tapintjuk, hogy a mi hitünk maga a győzelem, amely legyőzi a világot. (Ján. I. 5, 4.) 4.) Erőt adott a Mária-év. A Boldogasszony évében sokszor emlegettük a Fájdalmas Anyát. Tórökszentmiklóson felsírt a hívősereg, amikor megérkezett az állomásra Rómából a Hétfáj dalmű. Szűznek a Szentatya által nekünk megáldott szobra. Zrínyi Miklósunk különlegesen tisztelte a Fájdalmas Szüzanyát. Most a magyar nép is úgy gondolja a vérzőszivű nagy magyarral: ez kell ma nekünk, magyaroknak! Az eredeti bűn beláthatatlan kereszt-erdővel rakta tele a földet és a történelmet, de a legnagyobb kereszt a világon a golgotai volt: a megváltó Jézus önként vállalt tulajdona. Ez a kereszt látta elcsordulni az utolsó csepp vért érettünk és sokakért. (Máté 26, 28.) Aztán Máriáé volt ez a kereszt, Annak gyümölcse az Ő méhe áldott gyümölcse. És állott Mária a kereszt alatt. (Ján. 19, 25.) Nem roskadt, nem omlott össze. Ha — segítségével — mi is állunk, közelebb vagyunk Jézushoz. És ha Jézus velünk, ki ellenünk! Adjunk hálát a Boldogasszony-év talán nem is réméit bőséges kegyelmeiért! De folytassuk is odaadással esdő és engesztelő tevékenységünket! Aug. 12, 13 és 14. napjain minden templomban alkalmatos esti órában rózsafüzér és loretói litánia legyen. Első estén az Anyaszentegyház szabadságáért és felmagasztalásáért; a másodikon hazánkért; az utolsón hadifoglyainkért, szenvedő honfitársainkért és ifjúságunkért. A litánia után Eszterházy nádor imáját végezzük. Aug. 14-én, szombaton erre a hármas szándékra vállaljunk önkéntes szigorú bőjtötí Az ünnepre virradó egész éjtszakán át legyen a kihelyezett legméltóságosabb Oltáriszentség előtt engesztelő szentségimádás. Aug. 15-én, Nagyboldogasszony napján a plébániai szentmisét nagyobb fénnyel üljük meg. Ebben az időben avatják fel ünnepélyesen az esztergomi bazilikában az Eucharistikus világkongresszust a tizedik évfordulón megörökítő márványtáblát, amely a Szentatya itt jártának, Egvház-hüségünknek, az Oltáriszentséghez és Pátrónánkhoz való ragaszkodásunknak a hirdetője lesz. A szentmisével kapcsolatban történjék meg a helység, plébánia ünnepélyes felajánlása Jézus és Mária szent Szivének ott, ahol ez még nem történt meg. A családok is ajánlják fel magukat a családi szentélyben szentképeik előtt Jézus és Mária Szivének. Tegyük mindezt bűnbánó szívvel Jézus drága érdemeivel összekapcsolódva a Szűzanya Szeplőtelen Szivén át. A szentségekhez járulás, mint maga az engesztelés és szentségimádás, országos legyen. A Boldogasszony évétől ezzel nem búcsúzunk. Jó nekünk itt lennünk. Folytatjuk is a Máriás-esztendőt 1948 végeztéig. Örök kapcsolatban maradunk az Isten Anyjával. Hűek leszünk a magyarok Nagyasszonyához, ahogy Ö is hűséges nemzetéhez és eleink is hűségesek voltak hozzá. Ö nekünk élet a* halál ellenében; keserveinkben egyetlen édesség, minden kétségbeeséssel, letörlséggel és kishitűséggel szemben — reménységünk, bizodalmunk nagy hatalmával és nagy irgalmával az Igazság tükre, a keresztények segítsége. Béke királynője és Magyarok Nagyasszonya. Nemzetünket megszámlálhatatlan jótéteménnyel halmozta el —- és a Boldogasszony éve tanúsága szerint — ma is elhalmozza azzal, hogy élünk és a súlyos kereszt alatt is állunk Jézusunk, hitünk és Egyházunk' mellett egységben és ifjúságunk gondos őrzésében. A legnagyobb erőnk az a tudat, amit Sz:nt Germán hirdet nekünk: ,,Mária oltalma számunkra nagyobb, mint amit értelmünk felfoghat, mert Mária közbenjáró esedezésében egész anyai tekintet^; latba veti, nemcsak kér, de hathatósan fellép; úrnő és nem szolgáló, könyörgő mindenhatóság. Reá is alkalmazzák a nagy kinyilatkoztatást: „Neki adatott minden hatalom égen és a földön , . ." (Petrus Dam. Serm. 44. in Nativ. M. 1.) Ezért nézünk megerősödött bizalommal csillagunkra és hívjuk Máriát most és mindenkor. Amen. (. ' a. mellékelve a családfelajánlás szövege) Kalocsa, 1948 július 30. József s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. könyvnyomdája Kalocsán. — Felelős kiadó; Dr. Gombos Károly, Felelős vez.: Fodor Ernő