Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Jeszenszky Géza igazságtalanságának bizonyításával, a határváltozás szükségessége mellett érvelt. R. W. Seton-Watson Bethlen - valamint a magyarbarát képviselők - ellensúlyozása érdekében rövid könyvben utasította el a magyar határok bármily szerény mértékű megváltoztatását.58 Nem értett ezzel egyet a Nemzetek Szövetsége kisebbségi szakértője, a nála jóval fiatalabb C. A. Macartney, aki egy alapos könyvben megállapította, hogy a magukat alaptalanul „nemzetállamnak" tekintő országok és a nemzeti kisebbségek érdekei összeegyeztethetetlenek, de a Duna-medencében az államok szoros gazdasági és politikai együttműködésére van szükség - egy méltányos, az etnikai viszonyokat figyelembe vevő határmódosítás után.59 Annál is hitelesebb volt ez a véleménye, mivel ugyanebben az évben Magyarország történelméről és jelen viszonyairól megjelent könyve meglehetős kritikával szólt a Horthy-nevével fémjelzett rendszerről,60 ellentétben a „magyarbarát" (másodvonalbeli) politikusok elismerő megnyilatkozásaival. 1933 és 1935 között az utóbbiak gyakran jártak Magyarországon, tiszteletükre ebédeket, teadélutánokat, banketteket adtak, többüket Horthy kormányzó is fogadta, az Országházban a képviselők felállva tapsolták őket. 1934. szeptemberben Llewellyn- Jones Székesfehérváron, a trianoni béke igazságtalanságairól beszélve biztosította a magyarokat, hogy Angliában „tízezer és tízezer" barátjuk van, mivel „Trianonban az erőszak békéjét alkották meg, amelyben az angolok is részt vettek, így tehát a jóvátételben vezetniök kell az angoloknak."61 1935 decemberében Robert Gower, Thomas Cecil Russell Moore és William Mabane képviselők az etnikai alapú revízió szükségességét hangsúlyozva sürgették, hogy az angol kormány a problémát minél hamarabb vigye a Népszövetség elé.62 Gower önálló könyvben is bemutatta a magyar kisebbség súlyos helyzetét Romániában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában, a békeszerződés revízióját tekintette a megoldás kulcsának. A Népszövetség keretében egy állandó bizottság létrehozását is javasolta, amely a kisebbségek által előterjesztett sérelmekkel foglalkozna.63 Az alsóházi magyarbarát képviselők túlzó, a revízió megvalósulásának közeli lehetőségéről szóló kijelentései valótlan reményeket ébresztettek a magyar közvéleményben. Széchényi László londoni magyar követ arra figyelmeztetett, hogy a revízió melletti angol kampány csak „a szimpátia megnyilvánulásának tekintendő".64 Noha a megbé- kéltetési politika fő szószólójává vált Times néhányszor kedvező beállításban ismertette a magyar revíziós törekvéseket,65 sem a brit kormány, sem a Foreign Office nem támogatta azt. Még 1929-ben, Geoffrey Mander képviselő kérdésére válaszolva, Arthur Henderson külügyminiszter kijelentette, hogy „a trianoni békeszerződés revíziójának kérdését az angol kormány sosem tette megfontolás tárgyává".66 Csak 1933 elején, amikor Benito Mussolini a négy vezető európai hatalom megállapodása alapján javasolta a német és a magyar revíziós igények részleges kielégítését, tekintett a brit külpolitika - egy rövid ideig - kedvezően a magyar igényekre, de Adolf Hitler hatalomra kerülése és agresszív követelései nyomán London a javaslatot ejtette.67 162 Külügyi Szemle
