Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)1 Kiss J. László Ausztria és Magyarország a megosztott és határait légiesítő Közép-Európa peremén A magyar-osztrák kapcsolatok szakaszai jól megfeleltethetőek a „közép" és a „perem" történelmileg változó geopolitikai mintáinak a megosztott, majd részeiben egymáshoz közeledő Közép-Európában. A kelet-nyugati kapcsolatok keretében a változó geopolitikai helyzet a két ország politikájának és identitásának változó percepciójával kapcsolódott össze. A hatalompolitikai változások ellenére a magyar tudatban egyfajta geokulturális folytonosság - a közös múltra való visszatekintés a hidegháború idején és azt követően is - éppen úgy jelen volt, mint az osztrák nép 1956-ban tanúsított szolidaritásának emléke és (az összehasonlítás geopolitikai mértékeként) az osztrák fejlődés iránti figyelem.2 Az 1955. évi osztrák államszerződést követően a magyar-osztrák kapcsolatok a mélyreható átalakulás jegyében fejlődtek, különös tekintettel az osztrák semlegességi politika kialakulására és a magyar '56-nak a kelet-nyugati és a kelet-keleti kapcsolatokra gyakorolt hatására. A hidegháború hatalompolitikája az Alpok-Duna központi, belső régióját peremzónává változtatta, s a kelet-nyugati geopolitikai megosztottságot az 1956-os magyarországi szovjet intervenció még inkább megerősítette. Ausztria azonban az 1960-as évek elejétől képessé vált arra, hogy aktív semlegességi politikájának és kialakuló szolgáltatói diplomáciájának köszönhetően növelje mozgásterét, amelynek szubregionális jellege időről időre jól felismerhető volt. Mindazonáltal, más középeurópai országokhoz hasonlóan, Magyarország és Ausztria egyaránt a kontinentális megosztottság geopolitikai peremállamait testesítette meg. Magyarországnak a keleti tömbbe történő betagolódása és ezzel együtt közép-európai jellegének visszaszorulása a két állam mind ellentétesebbé váló fejlődésében jutott kifejezésre. Bécs - és nem Budapest - lehetett az a szereplő, amely mint „hídfő és megfigyelési pont", illetve mint a „szabad világra nyitott ablak", a peremhelyzetből 102 Külügyi Szemle
