Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
Gecsényi Lajos 1964 októberében aláírt vagyonjogi megállapodásnak az osztrák parlament által történő ratifikálása, amelynek elhúzódása fenyegetést jelentett az újabb igények felvetésére. A magyar fél időben világossá tette, hogy egy ilyen helyzetet eleve barátságtalan lépésnek tekintene, és a szerződés újratárgyalása évekig elhúzódhatna, végül pedig csak kedvezőtlenebb feltételekkel zárulhatna. A probléma így nem is került a Klaus-Fock- megbeszélés napirendjére.119 A magyar tárgyalási tematikát Fock Jenő miniszterelnök kérésére a Politikai Bizottság közvetlenül a látogatás előtt hagyta jóvá. Ezt megkönnyítette, hogy hírszerzési forrásból fő vonalaiban ismerték az osztrák küldöttség javaslatait.120 Ennek megfelelően súlyt kívántak helyezni a gazdasági kapcsolatok áttekintésére, kereskedelmi és műszaki együttműködési szerződés előkészítésére; viszont a kancellár és a külügyminiszter által előterjeszteni kívánt kérdések közül nem kívántak érdemben foglalkozni a vízumkényszer eltörlésével, a kishatárforgalom megteremtésével, új határátkelőhely nyitásával és a kulturális egyezménnyel. A döntő szót Fock Jenő és Fehér Lajos megengedőbb álláspontjával szemben Kádár János mondta ki, aki szerint az egész látogatás a fellazítást szolgálja, de valamilyen formában minden kérdéssel foglalkozni kell. Valahogy úgy, ahogyan Komócsin Zoltán fogalmazott. „... konkrét kérdésekben: egy kicsit rugalmasabb álláspontot lehet és kell elfoglalni. Ez a mi érdekeinket szolgálja, noha óriási problémákat vet fel."121 A miniszterelnök és a kancellár, illetve a két külügyminiszter szakértők részvételével tartott, kötetlen megbeszélésén szó esett az idegenforgalom helyzetéről, a budapesti kulturális intézet számára kijelölendő telekről, az Akadémia utcai egykori osztrák követségi épületért járó kártalanításról, a műszaki-tudományos egyezményről, egy új árucsere-egyezményről, az energiahasznosításban megvalósítandó kooperációról, a vízumkényszer eltörléséről és egy új határátkelő megnyitásáról Sopron térségében, továbbá a Duna-bizottság fennállása 20. évfordulójának megünnepléséről, az európai biztonsági konferencia összehívásáról, az európai gazdasági integrációról. Fock Jenő több ízben hangot adott a magyar kétségeknek, melyek szerint Ausztria nem fogja tudni megőrizni a semlegességét, ha szoros kapcsolatba kerül az Európai Gazdasági Közösséggel. Klaus szerint Fock temperamentumban és érvelésben nem különbözött Viktor Avilov bécsi szovjet nagykövettől.122 Széles körű vita folyt a határzárról, melyben Klaus kancellár és Toncic külügyminiszter egyaránt az aknák eltávolítását szorgalmazta. Utóbbi rámutatott, hogy a határzár milyen jelentős pszichológiai megterhelést jelent a kapcsolatokban. Klaus ehhez hozzátette: nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy belátható időn belül könnyítéseket érzékelhessenek. Péter János hangsúlyozta, hogy a határzár nem Ausztria ellen irányul, és nem fog örökké fennmaradni, ám attól presztízsokokból elzárkózott, hogy az aknák eltávolításáról tájékoztassák a sajtót.123 A látogatásról kiadott záróközlemény végül valamennyi felmerült kérdést felölelte, s némileg ködösen, de külön kitért arra, hogy a magyar fél információkat adott azokról a munkákról, amelyek a határon folynak 88 Külügyi Szemle
