Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Szilágyi Imre Az egyik legjelentősebb horvát politológus, aki korábban csak úgy mellékesen emlegette a kelet-(közép-)európai térséget, egy 1995-ben publikált írásában fogalmazta meg azt a gondolatot, amely a későbbiekben a horvát külpolitikai gondolkodás egyik vezérfonalává vált. Az 1995-ös horvát felszabadító offenzíva után arra hívta fel a figyelmet, hogy ami a vizeket illeti „a Duna Közép-Európa szíve, stratégiai pont. Horvátország nem csupán mediterrán ország, de közép-európai és Duna menti ország is.45 Az első olyan politikusi megnyilvánulást, amely Horvátországot Közép-Európába helyezi 1997-ből találtam. Ivó Sanader - 2004 és 2009 között miniszterelnök - akkor éppen külügyminiszter-helyettes, a SECI körüli huzavonák idején, egy Nyugatról szorgalmazott esetleges balkáni szövetség ellensúlyaként határozottan kijelentette: „Mivel közép-európai ország vagyunk, regionális együttműködést csak Szlovéniával, Magyarországgal, Ausztriával, Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával vagyunk hajlandók elfogadni."46 Közép-Európa még nagyobb hangsúlyt kapott 1998 folyamán. Ez nyilván nem véletlen, hiszen Horvátország ebben az évben töltötte be először egy nemzetközi szervezet elnöki tisztségét, és az éppen a KEK volt. Sanader akkor azt állította, hogy Horvátország a kommunizmus bukásának idején szeretett volna leválni a Balkánról, és civilizációs, valamint politikai szempontból hazatérni Közép-Európába. Szerinte ezt a Horvátország és Bosznia elleni szerb agresszió akadályozta meg, illetve az, hogy a külvilág ennek következtében az egykori Jugoszlávia területét szürke zónává minősítette. Az kétségtelen tény, hogy Horvátország területén a háború csupán 1995 második felében ért véget, s az ország csak 1998 elején nyerte el a területe feletti teljes szuverenitást. Sanadernek abban is igaza van, hogy Horvátország ennek ellenére számos formában együttműködött a szomszédos országokkal és a CEFTA-ba tömörült közép-európai országokkal, „és kifejezte azt az óhaját, hogy minél hamarabb bekapcsolódjon ebbe a társulásba."47 Sanader - mintegy az említett politológus álláspontját visszhangozva - 1998-ban azt hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni a horvát külpolitika közép-európai, Duna-menti és mediterrán komponenseit. Hozzá kell tenni, hogy már egy 1996-os írásában is megemlítette Köztes Európát és azt, hogy Horvátország tagja a KEK-nek, de akkor azt a kifejezést, hogy Horvátország hazatér, még Európával (nem az EU-val) kapcsolatban írta le.48 Ha eltekintünk a politikai gyakorlattól és a két ország könyvkiadását, illetve az egyetemisták szakdolgozatait, a doktori disszertációk anyagait vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közvéleményben meglehetősen nagy volt az érdeklődés a közép-európai régió fejlődése iránt. Mindenekelőtt a régió gazdasági eredményeit vizsgálták. Horvátországban pedig egy könyvsorozatot is kiadnak Közép-Európa címmel. A 2000 elején hatalomra került kormány programjában két alkalommal is megemlítik ugyan Közép-Európát, de ismét csupán más régiókkal egyetemben. A komolyabb változás a HDZ ismételt hatalomra kerülésével, Sanader kormányfővé válásával függ össze. A horvát külügyminisztérium honlapján található - legalább 2006 óta fennlévő, de közben aktualizált - rövid külpolitikai irányelv szerint ugyanis „Horvátország 24 Külügyi Szemle
