Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltozás korában ságos övezet kritériumainak, s azok létesítése nem arra irányul, hogy új belső határokat hozzanak létre Boszniában. A jelentés elkészülte után a BT-ben folytatódott a boszniai helyzettel kapcsolatos huzavona. A Srebrenicát támadó erők könyörtelensége, a fokozatosan papírtigrissé váló Biztonsági Tanács, az a körülmény, hogy az UNPROFOR nem kapta meg a valódi biztonságos övezet létrehozásához szükséges katonai eszközöket, pár évvel később, 1995-ben elvezetett e település kálváriájának apokaliptikus végéhez. A boszniai tragédiáról pár évvel később készült, már említett ENSZ-főtitkári jelentés brutális nyíltsággal tárja fel azokat a hibákat, amelyeket a világszervezet hibás helyzetértékeléseivel, téves következtetéseivel és mulasztásaival elkövetett. S ennek ára százezernyi emberáldozat, menekültek és áttelepültek millióinak nyomorúsága, rendkívüli gazdasági károk és - ami a legsúlyosabb - nemzedékekre kiható felmérhetetlen lélektani rombolás volt. Jelentésében Kofi Annan addig kikezdhetetlennek tűnt alapelveket is megkérdőjelezett, amikor kimondta, hogy a nemzeti szuverenitás elvét félre kell tenni, ha az akadályozza, hogy a BT eleget tegyen a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére irányuló kötelezettségének. Hangsúlyozta, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi aggodalmak elsőbbséget élveznek a be nem avatkozás elvével szemben. (E megállapításoknak manapság egyre nagyobb aktualitásuk van.) Az egyre mélyülő boszniai konfliktus és a BT boszniai tényfeltáró bizottsága jelentésének fényében a BT-ben felvetődött az időközben más boszniai városokra és településekre is kiterjesztett biztonságos övezetek jellegének, rendeltetésének kérdése. Egy erre vonatkozó BT-határozat júniusi elfogadása kapcsán a testület hivatalos ülésén tettek fel magyar részről kérdéseket, miszerint ideiglenes jellegűnek szánják-e ezeket az intézkedéseket, hogy a menekültek, áttelepültek később vissza is tudjanak menni saját otthonaikba? Garantálni tudja-e a BT az övezetek hatékony védelmét? Miként biztosítható, hogy az ilyen övezetek létrehozása nem jelenti-e az etnikai tisztogatás eredményeinek valamiféle elismerését? Kifejtettük, hogy az elfogadott BT-határozat nem teljesen kielégítő, nem ad teljes mértékben meggyőző választ arra a kulcskérdésre, hogyan fordíthatók vissza az agresszió következményei. Ki tudja, hányadszor, ismételten hangsúlyoztuk, hogy a nemzetközi közösség akciója a túl kevés és túl későn kategóriájába tartozik. A passzivitás egyenértékű az agresszióval való cinkossággal. Ennek ellenére, mint mondtuk, Magyarország - geopolitikai helyzetéből fakadó nyugtalansággal és aggodalommal - de megszavazza a biztonságos övezetek létrehozását átmeneti jellegű intézkedésnek mondott határozatot. Pár nappal később a BT informális konzultációján újból hangoztattuk, hogy a boszniai biztonságos övezetek kialakításának konkrét módozatai nem teljesen felelnek meg várakozásainknak, s azokat azért fogadjuk el, mert felismertük, a világ nem képes arra, nincs abban a lelkiállapotban, hogy többet tegyen. Hangsúlyoztuk, hogy a BT-ben folyó konzultációk arról győztek meg bennünket, egyszerűen nincsenek reális perspektívák lényegesebb, hatékonyabb és kevésbé ellentmondásos átfogó intézkedések meghozatalára. Szerintünk a kevéssé hiteles elrettentés könnyen a tehetetlenség állapotához vezethet. 2009. tavasz 207