Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra cserébe a ma Szíria, Libanon, Izrael/Palesztína, Jordánia, Irak és Szaúd-Arábia néven ismert területek függetlenségéért. Ugyanebben az évben, ugyanebben a szellemben kötöttek egyezséget a hasimita Husszeinnel, aki ekkor Mekka sarifje volt. Miután az arabok szövetségét és barátságát elnyerték, a britek másodszor is elígérték a területet. Az 1916 májusában, Sykes-Picot-egyezmény néven ismertté vált szerződés a térség nagyhatalmi osztozkodásának dokumentuma. A britek háborús szövetségeseiknek, a franciáknak és az oroszoknak ígérték a terület egyes részeit. A szerződés értelmében az oroszoké Isztambul, a Boszporusz és Örményország egy része, a franciák kapták Szíriát és Libanont, a britek pedig Bagdadot, Bászrát és Transzjordániát a győzelem után. Az egyezmény értelmében csak a régió legszegényebb és legelmaradottabb része, az Arabfélsziget kapott volna függetlenséget. Kínos pillanatokat élt át a brit diplomácia, mikor az orosz forradalom után a bolsevikok nyilvánosságra hozták a titkos egyezményeket, ideértve a Sykes-Picot-egyezményt. Husszein mekkai sarif azonnal magyarázatot kért, de nem bontotta fel a szövetséget. A harmadik ígéret 1917 novemberében köttetett. A britek a franciák rovására igyekeztek Palesztina területén is biztosítani érdekeiket, és a Balfour-nyilatkozatban a zsidóknak is ígéretet tettek, miszerint szimpátiával tekintenek a „zsidó nemzeti otthon" Palesztinában való megalakítására. Az Egyesült Királyság az arabok segítségével 1917 márciusában elfoglalta Bagdadot a törököktől. A műveletben Fejszál - a mekkai sarif fia - vezette arab forradalom stratégiai fontossággal bírt a briteknek, mivel legalább harmincezer török katonát kötött le az Ammántól Medináig vezető vasút mentén, és megakadályozta, hogy a török és a német csapatok egyesüljenek Szíriában. 1918 végére az indiai brit erők elfoglalták Mezopotámiát és Perzsiát, valamint Ibn Szaúd Arab-félszigetét brit érdekszférába hozták. A függetlenségi ígéretek hamisnak bizonyultak, a háború után a britek meg kívánták tartani hódításaikat a Közel-Keleten, hogy megvédjék az Indiába vezető kereskedelmi utakat, és biztosítsák az egyre nagyobb jelentőséggel bíró olajat. Palesztina, Mezopotámia három tartománya, amelyet Iraknak neveztek el, a gyarmatbirodalomba tagozódott be. Leválasztották Kuvaitot Irakról, és kiterjesztették befolyási övezetüket Perzsiára és az Arab-félsziget déli és nyugati partjaira. Mezopotámia középső és déli tartománya közvetlenül az indiai brit közigazgatás alá került, és katonai közigazgatást kapott a tervezett, függőben lévő békeszerződésig. Az indiai mintát követve a britek a hatalom megszervezésében a törzsi vezetőkhöz fordultak. A kurdok az újonnan elfoglalt Moszul tartományban szavukon fogták a briteket, és kikiáltották a független államot, amelyet majdnem két évbe telt leverni az indiai és brit csapatoknak. Moszult betagolták Irakba, és felhagytak a kurd autonómia gondolatával, amely a sevres-i békeszerződésben még szerepelt. Az amerikaiak és a többi szövetséges is rossz szemmel nézték azt a mohóságot, amellyel a britek az arab világot a birodalomba integrálták. A brit hatalom ellensúlyozására azonban nem volt szükség, hiszen az első világháború után véget ért az Egyesült Királyság hegemón hatalma. Ennek tükröződé2007. nyár-ősz 55
