Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Fejérdy Gergely 24-én egy minisztériumközi bizottság vizsgálta a háború vége után a térséggel folytatandó gazdasági kapcsolatok lehetőségeit.18 A Németországtól keletre megvalósítandó francia érdekérvényesítés és a határok kérdését illetően a korábbi kisantant-politika teljes felülbírálására és az új realitások figyelembevételére figyelmeztetett a Németor- szág-szakértőnek számító Maurice Dejean diplomata, az 1945. január 6-án írt részletes elemzésében:19 „Mielőtt meghatároznánk Franciaország Duna-völgyi politikáját, jobban figyelembe kell vennünk, mint a múltban, a nagyhatalmak elgondolásait. Mindazonáltal komoly lehetőség adódik Franciaország számára a közép-európai térségben azzal, hogy egyetlen olyan nagyhatalom, amely 1940-től közvetlenül részesült a kontinens sorsában. Maguk az itt élő felszabadított népek is egyfajta objektív megértést várnak tőle. Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszont értékes társra találhat benne, ami a dunai népekkel való kapcsolataikat illeti. Franciaország közvetítő lehet különböző konfliktusokban..." Ez a francia külügyminiszternek címzett elemzés Magyarországgal kapcsolatban a következőket foglalja magában: „Moszkva kifejezetten ellenséges előítéleteket táplál Magyarországgal szemben. Különösen azért, mert ez a kb. 12 millió magyar valószínűleg nagyobb ellenállást fog tanúsítani az orosz befolyással szemben, mint a szomszédos nemzetek (...) Meg kell nyerni Magyarországot, erre a lehetőség most a lehető legalacsonyabb áron kínálkozik (...) és egy újjáformált Közép-Európába kell beilleszteni a magyarokat. Ez a fajta politika Franciaország érdekeivel tökéletesen egyezik, mert ha Magyarország jogos kérései továbbra sem teljesülnek állandó zavargás és veszély forrásává lesz. . . " A tanulmány végül a következő sorokkal zárul: „.. .Alapvető érdeke (értsd: Franciaországnak) Közép-Európa stabilitása, és ez a legfőbb cél, amelynek alá kell rendelnie minden egyes Duna-menti országgal kapcsolatos magatartását." Jóllehet Budapest ostroma, a Magyarországon zajló háborús cselekmények és maga a francia külügyek területén észlelhető működési nehézségek,20 késleltették az érdemi és konkrét lépéseket, a korabeli dokumentumokból mégis világosan látszik, hogy a párizsi ideiglenes kormány különösen ragaszkodott a kétoldalú kapcsolatok lehető leggyorsabb rendezéséhez. A cél elérését nagyban segítette, hogy Franciaország Ke- let-Közép-Európában és Magyarországon egyaránt, a két háború közti külpolitikájának kudarca ellenére is, jelentős informális tekintéllyel és befolyással rendelkezett.21 A kelet-európai értelmiségiek, az európai kultúra és a nyugati civilizáció fellegváraként tartották számon az országot, és nagy hagyományú demokratikus intézményeivel, a történelem során a szabadságért folytatott küzdelmeivel példaként állt a térség országai (elsősorban a értelmiségi és a politikai elit egy része) előtt.22 Mindazonáltal a Quai d'Orsay tudatában volt annak, hogy Budapestre a szó szoros értelmében Moszkván keresztül vezet az út, és 1945. március 17-én Dejean (akkor a politikai osztály vezetője, 1954-1965 között Franciaország nagykövete Moszkvában) értesítette Georges Catroux tábornokot, Franciaország moszkvai követét, hogy Párizsban a magyarországi francia érdekképviselet vezetőjeként Paul Giraud-t ismeri el mindad156 Külügyi Szemle
