Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók trieszti kikötőből juthatott volna nyersolajhoz, évi 80 ezer b/d nyersanyagot juttatva a Pozsony melletti finomítókba. Egy másik, a megvalósíthatóság szempontjából szintén előnyös projekt a TÁL vezetékrendszer összekötése lett volna Ingolstadtnál a csehszlovák litvinovi és kralubi finomítókkal, amelyeket akkor a Szovjetunióból a Barátság I-es vezetéken át láttak el. Ez egy 300 kilométeres összekötő szakasz építésével járt volna, de ezen keresztül 200 ezer b/d nyersolajat tudtak volna szállítani az olaszországi Trieszt kikötőjéből Csehszlovákiába, és ezzel a szovjet import gyakorlatilag mintegy 80 százalékát ki lehetett volna váltani. 1990-ben ugyanis a pozsonyi finomítók 250 ezer b/d szovjet nyersolajat dolgoztak fel. Az ehhez szükséges finanszírozás megszerzése a Világbanktól, az Európai Közösségektől, valamint az EBRD-től felvehető kölcsönök függvénye volt. A további tervek között megjelent az Adria vezeték - amely a jugoszláv Omisalj kikötőjéből Magyarországra szállított nyersolajat - bővítése, ezzel a Magyarországra több mint 50 százalékkal nagyobb kőolajmennyiség érkezhetett volna. A hidegháborús feszültség megszűntével a NATO kőolajterméket (motorhajtó anyagokat) szállító vezetékrendszerének a civil használatba való konvertálásának gondolata is felvetődött. Elsősorban német területeken ez a vezetékrendszer finomítókat, tárolóhelyeket, valamint repülőtereket kötött össze mintegy 3500 km hosszú csővezetékrendszerrel, 865 ezer köbméter tárolókapacitással. Ezt a hidegháború idején Nyugat- Európa védelmét szolgáló vezetékhálózatot az északi és déli európai rendszerek összekötésére lehetett volna felhasználni. Ezzel párhuzamosan Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és Kelet-Né- metország területén csaknem 1,5 millió köbméter nyersolaj raktározására alkalmas tárolóhelyek üresedtek meg 1990 után.13 E rendszer feladata korábban a szovjet haderő ellátása volt Közép-Európában, de a Vörös Hadsereg kivonulásával e tárolóhelyekre nem volt többé szükség.14 További 700 ezer köbméter tárolókapacitás szolgált a keletnémet haderő ellátására, ez a keletnémet tulajdon privatizálásakor a privatizációs hivatal, a Treuhand kezelésébe került. Közép-Európa nyersolajellátásának biztosításában az egyik legjelentősebb változást azonban végül is nem egy csővezeték tervezése jelentette, hanem egy csatornavezeték létesítése, amely a Rajna-Majna folyót kötötte össze a Dunával. E szerint az elképzelés szerint a kevesebb mint 100 kilométer hosszú csatorna a Majna folyótól, Nürnbergtől délre, Regensburg mellett kötötte össze a Majnát a Dunával. Ez a csatorna megteremtette a közvetlen kapcsolatot Rotterdam és Közép-Európa között, azaz elvileg lehetővé tette a Rotterdamba érkező kőolaj eljuttatását Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia és Románia területére. A projekt finanszírozásának legnagyobb részét az Európai Gazdasági Közösség fedezte, A csatorna gyors ütemű befejezését 1992 őszére tervezték. Az Adria vezeték bővítésével, a TÁL vezetékről való leágazás kiépítésével, illetve az északitengeri, az új Rajna-Majna-Duna vízi utas szállítási megoldással Közép-Európaának 2005. ősz-tél 181
