Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Éger György: A kisebbségi kérdés Közép-Európában 1990 után
Éger György De mi is a svájci modell lényege, és miért nem használható Közép-Európában? Svájcban a négy etnikum települési területét közel négyezer méter magas hegyek és közel háromezer méter magas hágók választják el (ráadásul ezeken a hágókon a XIX. sz. középéig az év hat hónapjában nem lehetett közlekedni). Az etnikai határok egybeesnek a kantonok határaival, az etnikumok között semmilyen keveredés nincs. A svájci kantonális nyelvvédő és területvédő politika máig hallatlanul erős - talán azt is megkockáztathatjuk, hogy ez az államszövetséget (Eidgenossenschaft) összetartó politikai filozófia alapja. Bármilyen furcsán hangzik, Zürichben elképzelhetetlen, hogy valaki támogatást kapjon a kantontól francia tannyelvű iskola nyitására, Genfben pedig ugyanígy lehetetlen ez német iskola vonatkozásában. Összefoglalva tehát: a kevert etnikumú (középeurópai) térségek számára a svájci modell abszolút használhatatlan. A svájci modell mint a konfliktuskezelés eszköze a délszláv válság idején A nemzetközi közösség - amikor a délszláv háború folyamán az elkerülhetetlenné vált katonai szerepvállalás mellett a politikai rendezésről kellett dönteni - az etnikai elkülönítésen alapuló kantonális berendezkedést találta a legjobbnak Bosznia-Hercegovina számára. Az EU külügyminiszterei és David Owen a rendezés alapjának 1993 júniusában a három entitásból álló, de területi integritását megőrző Bosznia-Hercegovinát határozták meg. Ez lényegében Tudjman és Milosevic javaslatának átvétele volt, akik néhány nappal korábban arról állapodtak meg, hogy Boszniát „háromnemzeti alkotmányos egység" laza konföderációjává keli alakítani.2 Bosznia-Hercegovina elnöksége azonban július 9-én elutasította a közös szerb-hor- vát javaslatot. Végül, mint ismeretes, 1994. áprilisában a bosnyák-horvát háború véget értével létrejött a Bosznia-Hercegovina Föderáció - azaz a Bosnyák-Horvát Föderáció. Ez, valamint a már korábban megalakult Boszniai Szerb Köztársaság - a Republika Srpska - képezte a rendezés alapelvéül szolgáló két entitást. A „két entitás, három etnikum" alapelv nyert végül megfogalmazást a daytoni béke- megállapodásban, amelynek ünnepélyes aláírására 1995. december 14-én került sor Párizsban. A rendezési folyamat során 1996. február-márciusban megtörtént az entitásközi határvonal létrehozása, valamint kölcsönös területcserékre került sor a Republika Srpska és a föderáció között. A nyugalom helyreállásához nagyban hozzájárult a pápa szarajevói látogatása 1997. április 13-án. Témánk szempontjából azonban talán az a legfontosabb, hogy a helyzet konszolidálódásával párhuzamosan lassan-lassan körvonalazódni látszik a háború előtti boszniai modell regenerálódása - nevezetesen a soknemzetiségű együttélés. Ez pedig nem más, mint a svájci modell tagadása. Ezek alapján viszont arra a következtetésre jutunk, hogy a svájci modell - azaz a az etnikailag homogén tömbökből álló föderális állam - alkalmazása háborús vészhelyzetben eredményes eszköz lehet a nemzetközi 52 Külügyi Szemle
