Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
/. Nagy László Egy 1959-es, az MSZMP külügyi osztályán készített jelentés szerint az arab térségben a legfontosabb partnereink politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt Egyiptom, Szíria (Egyesült Arab Köztársaság) és Irak. Diplomáciai kapcsolataink vannak még Szudánnal, Marokkóval, Tunéziával és Jemennel. Libanonnal, Jordániával és Szaúd-Arábiával viszont csupán szerény értékű (kilencmillió font) kereskedelmet folytatunk libanoni és szíriai közvetítőkön keresztül.7 A Magyar Köztársaság követe, Cholnoky Viktor (Tildy Zoltán köztársasági elnök veje) 1947 novemberében érkezett Kairóba, és december 29-én adta át megbízólevelét, amelyről másnap az egyiptomi lapok részletesen beszámoltak. Faruk király 1948. március 31-én fogadta magánkihallgatáson a magyar követet. Az eseményről beszámoló journal d'Egypte közli azt is, hogy Magyarország 350 ezer egyiptomi font hitelt nyújt gyapotvásárlásra. Az uralkodó, aki néhány nappal korábban saját birtokán háromezer feddán földet (1 feddán=0,4 hektár) osztott szét a fellahok között, élénken érdeklődött a magyarországi földreform iránt, és megjegyezte, hogy „egyébként is Egyiptomban a magyar mezőgazdaságnak jó híre van".8 A trónörökös, Mohamed Ali, aki korábban, január 16-án fogadta Cholnokyt, szintén a mezőgazdaság iránt érdeklődött, és határozottan leszögezte, hogy „nagyon helytelen volt, amit a földreform körül csináltak". Szerinte túlzásba vitték, és rendes embereket - mint például Esterházy - fosztottak meg vagyonuktól.9 Követünk akkor érkezett Egyiptomba, amikor a feszültség a robbanáshoz közeledett a térségben. Maga az uralkodó is úgy vélekedett az említett kihallgatáson, hogy a háború elkerülhetetlen, és rövidesen ki fog törni a Közel-Keleten. A követnek a palesztin problémáról adott jelentésében reális kép rajzolódik ki az arab államok álláspontjáról: az Arab Liga teljesen megosztott, bár „tagjai természetesen fantasztikus nyilatkozatokat adnak".10 A követ sorra véve a térség országait megállapította, hogy Egyiptom politikai, gazdasági, katonai szempontból egyaránt ellenzi az intervenciót, Transzjordánia és Irak Favzi al Kavakidzsi fővezéri kinevezését, Szíria az iraki, Transzjordánia pedig a szaú- di seregek áthaladását a területén. Nincs egység az emigráns palesztin-arab kormány megalakulását illetően sem. A fő gond azonban az, hogy Abdullah transzjordániai uralkodó be akarja kebelezni Palesztinát. Izrael Állam elismerését illetően azonban a követ megfontoltságot javasolt: „Tekintettel itteni jelentős gazdasági érdekeinkre, az arab államok előrelátható reakcióira és a nagy nemzetközi sajtóvisszhangra, a független zsidó állam május 15-i esetleges prok- lamálása alkalmával felelős tényezők nyilatkozataiban óvatosságot, tartózkodást javaslok addig, amíg az elismerés kérdésében az egész helyzet vizsgálata alapján [kiemelés az eredetiben - J. N. L.| döntés nem történik. Határozott politikai cél nélkül, pusztán szimpátianyilatkozatok kerülendők."11 A háború kirobbanásának másnapján írott jelentésében a konfliktus egyik legfontosabb okának a kőolajat jelöli meg: „Az olajkérdés 116 Külügyi Szemle
