Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Vetter, Reinhold: Bosznia-Hercegovina - protektorátusból partnerállam?
Könyv- és folyóiratszemle jelen voltak roma és zsidó népcsoportok, valamint kisebb etnikai közösségek is. A házasságok legalább negyede volt vegyes. A háború végére Bosznia látszólag egységes ország maradt, a valóságban azonban etnikailag igen homogén területi entitások jött létre, bosnyák, horvát, illetve szerb lakossággal. Az ENSZ menekültügyi főbiztosának adatai szerint Észak-Boszniában 13 ezer muszlint lakos maradt a háború előtti 350 ezerből, Kelet-Boszniában és Dél-Her- cegovinában pedig összesen 4000 horvát és muszlint lakos élt az eredetileg 300 ezerből. Ugyanakkor a Tuzlában és Zenicában élő szerb lakosság túlnyomó része is távozott. De facto a boszniai szerbek tekinthették magukat a háború győzteseinek, hiszen a Boszniai Szerb Köztársaság az ország területének 49 százaléka fölött rendelkezik, jóllehet a szerbek az összlakosságnak csupán szűk harmadát adják. A főleg a NATO és az angol-francia csapatok beavatkozásának köszönhetően tető alá hozott daytoni békeegyezmény elsősorban a katonai kérdések rendezéséről és az ezt követő újjáépítés civil körülményeiről rendelkezik. A szerződéscsomag tartalmazza egy ENSZ által delegált főmegbízott jelenlétét, a területi entitások határainak rögzítését, a jövőben tartandó demokratikus választásokat, egy az egész ország számára érvényes alkotmány létrehozását, a menekültek visszatérését eredeti lakóhelyükre, valamint a nemzetközi békefenntartó egységek létrehozását. A szerződés egyik legtöbbet kritizált sajátsága, hogy az agresszorokat és megtámadottakat politikailag egyenlő félként kezeli. Az egységes nyugati fellépés késlekedése, az ENSZ határozatlan viselkedése és az a tény, hogy az egyes államok hosszú időn keresztül saját, külön bejáratú politikai céljaikat követték, nagy mértékben hozzájárult a konfliktus ily mértékű kiszélesedéséhez, és a rendkívül magas véráldozatokhoz. Jórészt e háború következményének tekinthető, hogy a későbbi balkáni krízishelyzetekben (Koszovó, Macedónia) sokkal egységesebb és határozottabb fellépés volt tapasztalható a nyugati hatalmak részéről. Az ENSZ boszniai főmegbízottja, az osztrák Wolfgang Petritsch szerint az is sokban hozzájárult a békés fejlődés megteremtésének esélyeihez, hogy a horvát és szerb anyaországokban elvesztették korábbi befolyásukat a nacionalista politikai erők, ami természetesen a boszniai szerbekre és horvátokra is hatással volt. A háború befejezése utáni Bosznia egyik legsúlyosabb problémája az államhatalom gyengesége, ami az ENSZ főmegbízottat rendszeres beavatkozásra kényszeríti. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy hosszú távú függőségi helyzet alakulhat ki a nemzetközi közösség felé, vagyis késedelmet szenved az önálló állami szuverenitás megerősödése. A jogrendszer is számos különböző elemből épül fel, ami szintén nehezíti a helyzet normalizálódását: a főmegbízott rendeletéi és a parlament által hozott jogszabályok mellett még a régi, összjugoszláv jog is szerepet kap az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban. Az ENSZ-főmegbízott hivatala, az OHR (Office of the High Representative) különböző szemináriumok segítségével próbálja erősíteni a civil társada208 Külügyi Szemle
