Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

Oroszország külpolitikáin a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában Oroszország aktívabb diplomáciai tevékenysége egyre inkább nyugtalanította az amerikai vezetést. Ennek hatására úgy foglaltak állást, hogy legalább 2-3 hétre lenne szükségük a rendezési folyamat kezdeményező szerepének visszaszerzéséhez. A Gra- csovval folytatott tárgyalások eredményeit, valamint az orosz elnök levelét a szerb par­lament zárt ülésen tárgyalta 1994. július 27-28-án. Ezen az ülésen sor került egy külön­határozat megfogalmazására, ami tulajdonképpen kiegészítette a július 19-i nyilat­kozatot. Miként a korábbi, úgy ez a dokumentum sem tartalmazott határozott állásfoglalást. További tárgyalási folyamatot szorgalmaztak az alábbi témákról: 1. a területi felosztás kérdésének finomítása; 2. a boszniai szerbek önrendelkezési jogának biztosítása; 3. Szarajevó és a körülötte fekvő területek nemzeti közösségek szerinti felosztása; 4. a Szerb Köztársaság tengeri kapujának biztosítása az Adrián; 5. megállapodás megkötése az ellenséges hadműveletek beszüntetéséről; 6. a Jugoszlávia elleni szankciók feloldása. A boszniai szerbek véleménye szerint minden feltétel adott volt a békés tárgyalások folytatásához. Viszont a nemzetközi közösség által további ultimátumok támasztása esetére a parlament felhatalmazta elnökét, Krajisnikot egy referendum megrendezésé­re, amelynek során tisztázható lenne a lakosság álláspontja a kontaktcsoport tervét il­letően. A népszavazást nemzetközi megfigyelők bevonásával kívánták lefolytatni.02 Ezzel egyidejűleg a parlament felhívást intézett az orosz és a szerb elnökökhöz, amelyben a képviselők arról adnak tájékoztatást, hogy ismételten megvizsgálták állás­pontjukat a béketervet illetően és arra a következtetésre jutottak: a kontaktcsoport rosszul végezte munkáját. „Amennyiben nem kapunk Önöktől, hozzánk oly közel álló elnököktől iránymuta­tást, a kontaktcsoporttal való együttműködést rég megszakítottuk volna. A befejezet­len és részleteiben általunk nem ismert béketerv elfogadása a szerb nép végének kez­detét jelentheti saját, évszázadok óta birtokolt területein, ami felérne egy nemzeti ön- gyilkossággal."00 Karadzic egyik újságírókkal folytatott beszélgetése során említi: „Úgy gondolom, mégiscsak elfogadjuk a rendezési te ivet valamilyen módon, de fel­tételként állítjuk kiegészítő javaslataink részletes tisztázását: a területi felosztást ille­tően, valamint a Szerb Köztársaság függetlenségének nemzetközi elismertetését."34 1994. július 29-én került sor egy új találkozóra Milosevic, valamint Karadzic és a boszniai szerbek katonai vezetői között. Ennek során a boszniai szerbek képviselői ki­jelentették: „...készek aláírni a terület felosztási tervét, amennyiben a kontaktcsoport külügy­miniszterei genfi találkozójukon megadják a jogot a boszniai szerbek államalapítá­sához, úgy Bosznián belül, mint a szomszédos országok, így Jugoszlávia viszony la tá­2002. ősz 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom