Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Miszlai Sándor- Szarajevó kérdése;- a tengeri kijárat kérdése;- s nem utolsósorban a szerb nép elleni szankciók feloldásáról rendelkező megállapodás. 2. az előterjesztett felosztási terven még finomítani kell. A Szkupstina tartós békét szeretne, ezért felhatalmazza küldötteit a tárgyalásokon való részvételre. 3. A kontaktcsoport által kidolgozott terv további tárgyalások alapját képezheti. Ezt követően a nemzetközi tárgyalások lezárása után a boszniai szerb parlament egészében dönt a béketervről. A paléi képviselők úgy vélik, hogy csak az egész Bosznia-Hercegovinára kiterjedő béketerv elfogadása után lehet a rendezés egyes elkülönülő elemeit megvalósítani. Ezen kívül a Szkupstina elveti - az előzetes beleegyezése nélkül -, bármiféle külföldi fegyveres erő jelenlétének lehetőségét is."23 A határozat ily módon kikerülte a nemzetközi közösség tervére vonatkozó egyértelmű választ. Mindazonáltal - véleményünk szerint - ez a megfogalmazás kevésbé volt ésszerű a korábban ismertetett, Baturin-féle határozattervezettel összehasonlítva. Valószínűnek látszik, hogy ennél több engedményre a boszniai szerbek képtelenek voltak, s ezt is csak azért hagyták jóvá, mert a tárgyalásokba olyan személyeket vontak be, akik élvezték bizalmukat.24 A nyilatkozatot a Nyugat a béketerv elutasításaként értékelte, mégis előrelépésnek tekinthetjük a békés rendezés útján. A boszniai szerbek alapként elfogadták a kontaktcsoport tervét, de azt aláírni csak az átfogó, rendezési keretterv jóváhagyását követően voltak hajlandóak. Mindez azonban ellentmondott a nemzetközi közösség ultimátumának. Bár a bosnyák-horvát delegáció válaszát Genfben egyértelmű elfogadásként értelmezték, ez mégsem volt teljesen így. A Muzulmán-Horvát Föderáció elfogadta ugyan a területi felosztás tervét, de további tárgyalásokra csak Bosznia-Hercegovina egységének garantálása után lett volna hajlandó. Ugyanakkor ez már a béketerv következő kérdését érintette, az alkotmányos berendezkedés problémakörét. Láthatjuk, hogy a boszniai szerbek és a muzulmán-horvát koalíció álláspontja több helyen közös vonásokat mutat. A szerbek a békés rendezés hét elemének tisztázását követelték, míg ellenfeleik mindössze kettőét. Ezért a nemzetközi közösség túlságosan egyoldalú nyomásgyakorlása csak a Szerb Köztársaságra nem volt teljesen megalapozott. Ilyen körülmények hatására fordult ismételten Milosevic az orosz elnökhöz: „Még ha a szerb vezetés eltért is a parlament és a közvélemény nyomására attól a megállapodástól, amelyet július 18-19-e éjszakáján velem kötött, az elfogadott nyilatkozat 3. pontja lényegében az Ön javaslatán alapuló álláspontot tartalmazza: „kiinduló alapként elfogadjuk." Hasznos lenne, ha az orosz diplomácia ezt pozitív válaszként 80 Külügyi Szemle
