Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában

hez, Zatulinhoz fordultak, akinek egy deklarációtervezet szövegét adták át a boszniai rendezésre vonatkozó kezdeményezésekkel. Ezt a dokumentumot az Állami Duma 1995. június 9-ei ülésén lényegében egyhangúlag fogadták el. Mindazonáltal azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a boszniai rendezésre vonatkozó tervek közül ez az egyetlen - a válság teljes ideje alatt amelyet orosz államhatalmi szerv elfogadott.

Az Állami Duma terve hat kérdés rendezését foglalta magába:

1. A Boszniai Szerb Köztársaság beszüntet mindenféle ellenséges tevékenységet az ENSZ békefenntartó erői ellen, a NATO pedig leállítja a szerb állások bombázását.

2. Ezt követően meghatározatlan időre szóló tűzszünetet kötnek egymással a Szerb Köztársaság és a bosnyák-horvát föderáció képviselői.

3. A kontaktcsoport nyújtotta keretek között sor kerül a Karadzic és Izetbegovic (Milosevic és Tudjman esetleges részvételével) közötti béketárgyalásokra.

4. A Boszniai Szerb Köztársaság elfogadja a kontaktcsoport által javasolt területi felosztást mint tárgyalási alapot, amelyhez a béketerv egyéb fontos elemei kapcsolódnak - így többek között Bosznia-Hercegovina jövőbeni alkotmányos berendezkedése.

5. A területi felosztásról és az alkotmányos kérdésekről rendelkező megállapodás megkötéséig a szemben álló felek csapatait meghatározott távolságban szétválasztják, de lényegében mindegyik a saját pozíciójában marad. A közöttük így kialakuló úgynevezett „ütközőzónákba" az ENSZ békefenntartó erőit vezénylik.

6. A megállapodás megkötése után Jugoszlávia elfogadja a felek által kialakított kompromisszumos megoldást. A szerbek elleni valamennyi nemzetközi szankciót feloldják.

Ugyanakkor az Állami Duma kezdeményezésére sem az orosz kormány, sem a külügyminisztérium, de a jugoszláv kormány és a nemzetközi közösség sem reagált érdemben. Az elfogadott dokumentumot minden fórum figyelmen kívül hagyta, kivéve a boszniai szerbek parlamentjét, amely már néhány napon belül támogatásáról biztosította a kezdeményezést.

Végül az orosz elnök békefolyamatban való személyes részvételét vizsgáljuk meg. A világ legfejlettebb ipari országainak (G7-ek) a kanadai Halifax városában 1995. júniusában megrendezett csúcstalálkozóján Borisz Jelcin a boszniai válság megoldására terjesztett elő javaslatot, amelyet személyesen „cselekvő megoldásnak" nevezett. A korábbi alternatív rendezési modellből kiindulva az orosz elnök öt egymást követő lépés megtételét kezdeményezte:

1. Karadzic és Milosevic keretszerződést köt a Szerb Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság közötti konföderatív viszony kialakításáról, amely a „legutolsó betűig" megegyezne a bosnyák-horvát föderáció és Horvátország közötti analóg megállapodás szövegével.

2. A boszniai szerbek ezáltal a jövőjük szempontjából fontos garanciát kapnak, s így a Bosznia-Hercegovina kormányával folytatandó tárgyalások kiindulópontjaként elfogadják a kontaktcsoport béketervét.

2002. ősz

61