Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Miszlai Sándor: Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában
Oroszország külpolitikája a jugoszláviai konfliktusok rendezési folyamatában a területeiket összekötő északi, szárazföldi folyosó szélessége 3 km-re szűkült. A Szarajevó és Gorazde között kapcsolatot teremtő muzulmán folyosó tulajdonképpen ismét szerb területeket osztott meg. Emellett a boszniai szerbek jelentős ipari egységekkel, villamos erőművekkel, illetve bányákkal rendelkező városokat kényszerültek átadni. A Bosznia-Hercegovina területi felosztását elrendelő dokumentum egyértelművé tette az orosz diplomácia számára, hogy a boszniai rendezés a döntő pillanathoz érkezett. Ugyanakkor Oroszország részvételét a békefolyamatban egyes belpolitikai erők kemény kritikával illették. A külügyminisztérium mindent megtett annak érdekében, hogy visszaverje az elégedetlenkedők bírálatait, és megőrizze a délszláv válság rendezésében birtokolt monopolhelyzetét. Mindemellett Baturinnak az orosz elnök nemzet- biztonsági tanácsadójává történt kinevezését követően a Kremlben és más érdekelt intézményekben megkezdődött a jugoszláv (mindenekelőtt a boszniai) válság rendezésére vonatkozó alternatív megoldások kidolgozása. Az alternatív modell alapját a szemben álló felek egyenjogúságának elve képezte. Ennek keretében számos konkrét intézkedésre tettek javaslatot. így többek között a külügyminisztériumnak azzal az álláspontjával szemben, miszerint elfogadták a boszniai szerbek tárgyalási folyamatból való kizárását, az alternatív politika azt javasolta, hogy a muzulmán-honját koalícióval egyenrangú félként be kell kapcsolni őket a tárgyalássorozatba. Az azonos jogok elvének felvetése ugyanakkor azt a célkitűzést is szolgálta, hogy ezáltal megvalósulhat a Boszniai Szerb Köztársaság és Jugoszlávia közötti konföderációs viszony, éppen a bosnyák-horvát föderáció Horvátországhoz fűződő, már meglévő jogainak mintájára. Emellett, ha a külügyminisztérium továbbra is a boszniai konfliktus rendezésének szakaszos, nyugati modelljét támogatja - vagyis először a területmegosztás elfogadása, és minden más csak ezt követően, akkor az alternatív javaslatok a válság „csomagokban" történő megoldását ajánlják - vagyis a területek felosztása mellett azonnal más elemek felvételét a béketervbe, így mindenekelőtt az alkotmányos berendezkedés kérdéseit. Az alternatív külpolitikai modell az orosz diplomaták kontaktcsoportban folytatott tevékenysége mellett utat nyitott más közvetítési formák, így Oroszország önálló diplomáciai lépései előtt is. Ilyen körülmények között került sor az orosz elnök megbízásából Baturin nemzetbiztonsági tanácsadó belgrádi és palei utazására 1994 júliusában. Nem sokkal később Gracsov védelmi miniszter is hasonló körutat tett a térségben. Lényegében Jelcin orosz elnök a megbízottam keresztül az alábbi garanciák nyújtására vállalt kötelezettséget, amennyiben a boszniai szerbek elfogadják a kontaktcsoport béketervét:- a szerbellenes szankciók feloldása;- előnyös alkotmányos berendezkedés a Boszniai Szerb Köztársaság számára;- kijárat biztosítása a boszniai szerbek számára az Adriai-tengerre;- az enklávék közötti egyenértékű csere és az északi folyosó kiszélesítése. 2002. ősz 57
