Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - EURÓPA - Valki László: Az államelismerés mint politikai fegyver - Jugoszlávia felbomlásának tanulságai
Valki László • a négy köztársaság elfogadta az EK 1991. december 16-ai, a felbomló Jugoszlávia és a Szovjetunió egyes tagköztársaságainak elismeréséről szóló irányelveiben foglaltakat; • a horvát, a szlovén és a macedón nép népszavazással nyilvánította ki az akaratát önálló állam alakítására, ugyanezt azonban nem tette meg Bosznia-Hercegovina lakossága; • a négy köztársaság nemzetgyűlései megfelelő alkotmányos jogszabályokban kinyilvánították, hogy elismerik az általános emberi jogokat és a kisebbségek jogait; • a négy köztársaság kötelezettséget vállalt szomszédaival szemben a fennálló határok tiszteletben tartására.23 Mint látható, a bizottság nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a négy nép és azok legfelső államhatalmi szervei népszavazással, illetőleg a megfelelő alkotmányos rendelkezések meghozatalával fejezzék ki az önállóvá válás szándékát. Bosznia-Hercegovina esetében a bizottság megjegyezte, hogy a népszavazás megtartását kifejezetten az elismerés feltételének tartja. Ami Horvátországot illeti, a Badinter-bizottság megkeresésére Zágráb ígéretet tett arra, hogy különleges státust fog adni a területén élő szerb kisebbségeknek. Ezt ugyan nem tette meg, de a bizottság ezzel már nem törődött. Horvátország és Szlovénia EK-elismerése után néhány nappal egyébként megalakult a kis-jugoszláv föderáció is. 1992. január 20-án a belgrádi szövetségi parlament törvény- tervezetet fogadott el a kisebbségek jogairól, és javasolta egy új föderatív Jugoszlávia al- kotmányozó nemzetgyűlésének összehívását. Ezt azonban Montenegró kivételével valamennyi köztársaság elutasította, ami Horvátország és Szlovénia öt nappal korábbi elismerésének a fényében nem volt meglepő. így aztán 1992. február 12-én csak Szerbia és Montenegró állapodott meg abban, hogy föderatív államot alapítanak, amelyhez bármely volt jugoszláv tagköztársaság egyenlő partnerként csatlakozhat. Március 1-jén a montenegróiak - az albán és a muzulmán lakosság bojkottja mellett - 66 százalékos részvételi aránnyal megerősítették a közös állam megalapításának szándékát. Az EK Bosznia-Hercegovinát csak 1992. április 6-án ismerte el, miután az időközben megtartotta az EK által követelt népszavazást. (Jóllehet a szerbek bojkottálták a népszavazást, az aktus mégis eredményes volt, mivel a választásra jogosultak 63 százaléka megjelent az urnáknál és 99,7 százalékuk a függetlenség mellett szavazott.) Az EK aktusát egy nappal később az Egyesült Államok is követte. Woodward szerint az elismerésben Washington is nagy szerepet játszott. Miután Washington azt észlelte, hogy az európaiakat igazán csak Szlovénia és Horvátország érdekli, és hogy Németország egyre nagyobb szerepet játszik annak eldöntésében, hogy melyik országot mikor ismerjék el, a hagyományos nagyhatalmi gondolkodásnak megfelelően játékteret keresett magának, és azt Bosznia-Hercegovinában találta meg.24 A harmadik vélemény. A Badinter-bizottsághoz intézett következő kérdés az államhatárokkal volt kapcsolatos. 1991. november 20-án Carrington arra kérte a bizottságot, hogy vizsgálja meg, vajon a Szerbia és Horvátország, illetve Bosznia-Hercegovina kö134 Külügyi Szemle
