Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
Gyarmati György csehszlovák követelésekkel szemben fogalmazta meg, amelyekben az 1946. február 27-i lakosságcsere-egyezményben foglaltakon túlmenően további kétszázezer szlovákiai magyar egyoldalú áttelepítését tervezték. „A föld és a nép, amely azt évszázadokon keresztül megművelte és az emberi civilizációba bekapcsolta, elválaszthatatlanul összetartozik. Ezt a kapcsolatot erőszakkal megbontani csak az emberi élet alaptörvényeinek megsértésével lehet. Ha Csehszlovákia meg akarja tartani azt a területet, amelyen magyarok élnek, akkor tartsa meg az ott élő magyarokat is, megadván nekik emberi és állampolgári jogainak teljességét. Ha azonban ezt Csehszlovákia bármely okból nem vállalhatná, és mindenképpen meg akarna szabadulni a magyar kisebbségtől, akkor a magyar kormánynak ragaszkodnia kellene ahhoz az elvhez, hogy a népnek joga van a földhöz amelyen él." A kisebbségvédelem intézményesítéséről ugyanitt a következő olvasható: „Sajnos meg kell állapítanom, hogy mifelénk valamely nemzeti kisebbséghez tartozni gyakran nemcsak más állam- polgárságot jelent, hanem megfosztottságot az emberi jogok gyakorlásától, s részben az emberi méltóság biztosítékaitól. Az első világháborút követő rendezés bizonyos intézkedéseket tartalmazott a kisebbségek által lakott területekre vonatkozóan. Ezek az intézkedések sem biztosították mindig az emberi jogok teljességét, de mivel végrehajtásuk a Nemzetek Szövetségének ellenőrzése alatt történt, legalábbis a panaszjog lehetőségét mindenkor fenntartották. (...) A magyar kormány tudatában van annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberi jogok kodifikálásán fáradozik. Ez a munka bizonyos időt vehet igénybe. Másrészről az Egyesült Nemzetek alapokmányában, valamint a békeszerződések tervezetében foglalt elvi kijelentések csak az emberi jogok egy részére utalnak, s figyelmen kívül hagyják a lakóhely szabad megválasztását, a tanítási nyelv szabadságát, továbbá a munkavállalás és vállalkozás szabadságát. Ezeket pedig éppen a háborús megrázkódtatásokat követő szenvedélyek és a nemzeti türelmetlenségek idején biztosítani kell. Szükséges lenne tehát, hogy az Egyesült Nemzetek megfelelő jogszabályainak életbeléptetéséig a kevert lakosságú közép- és kelet-európai államok különleges kötelezettségeket vállaljanak e szabadságjogok gyakorlására vonatkozólag." Teljes szövegét 1. Kertész I., i. m. 555-569. o., továbbá, Fülöp Mihály: A kisebbségi kódex. Külpolitika, 1989. 2. sz. 117-138. o. 45 A béke-előkészítő osztály ösztönzésére született - akkoriban nem publikus - szakértői háttértanulmányok ugyanakkor még foglalkoztak ezzel a változattal is. L. Benisch Artúr: Javaslatok a kormány béke-előkészítő programjának kialakításához, 1945. (Közzéteszi: Csiffáry Tamás) Régió, 1990. 1. sz. 142-148. o., Gratz Gusztáv: A Duna-szövetség megalkotása során felmerülő problémák, 1945. Ez a tervezet, miközben számba veszi, hogy mely államok alkotnák a közép-európai államok szövetségét, még külön egységként említi az „önálló Erdélyt". Magyar Országos Levéltár. KÜM. XIX-J-1-a. 22/res/BE./ 1945.1. D. - 2. t. 46 Fülöp M. és Kertész I. vonatkozó alapmunkáin kívül 1. még: Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés. Külpolitika. 1987. 5. sz. 183-208. o. Uő.: Magyarország külpolitikája, 1945-1950. Bp. 1988. 47 Szenczei L., i. m. 197. o. Megjegyzendő, hogy a munka két különböző változatban lelhető fel, anélkül, hogy az eltérésre az impresszum vagy kolofon utalna. A kötet egyik változatából épp az az Epilógus maradt ki, mely az idézett részt is magában foglaló Erdélyt érintő magyar békealternatívákat tartalmazza. Ez utóbbi a „teljes" kiadás 190-198. oldalain olvasható. Csupán valószínűsíteni tudjuk, hogy a munka végére még a párizsi béke-előkészítő értekezlet előtt pont került, annak döntései nyomán viszont már „okafogyottnak" tekintették ezt a zárófejezetet, s a nyomdai munkálatok vagy utánnyomás során menet közben kurtították 190 oldalasra a kiadványt. 48 A dokumentum Vincze Gábor bevezető tanulmányával teljes egészében olvasható: Aetas, 1993. 3. sz. 130-150. o. 49 Gyarmati György: Föderációs törekvések a második világháború után. Politikatudományi Szemle, 1992. 2. sz. 111-121.0. 252 Külpolitika
