Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
Gyarmati György „1. A Duna mentén élő kis népek boldogulásának legelső előfeltétele, hogy az új rendezés alapján megvalósulhasson azoknak szoros gazdasági együttműködése. [...] Ezek az államok valóban gazdaságilag is annyira egymásra vannak utalva, hogy csak barátok vagy ellenségek lehetnek. E körülmények folytán a Délkelet-Európában élő népek boldogulása csak úgy helyezhető szilárd alapokra, ha ezek egymás közti kereskedelem folytatását és általában az egymással való szoros gazdasági együttműködést intézményesen biztosíthatják. Az Osztrák-Magyar Monarchia politikai okokból kétségtelenül elavult államalakulat volt, de az is bebizonyosodott, hogy Passautól Póláig és Predealig terjedő határai folytán, tisztán gazdasági szempontból jobban tudta biztosítani állampolgárai összességének boldogulását, mint a területén keletkezett új államok. [...] A békeszerződésekben tehát mindenekelőtt intézményesen kellene gondoskodni arról, hogy a természetes adottságok folytán egymást kiegészítő és egymásra utalt Duna melléki kis államok nem a gazdasági elzárkózás, hanem a legszorosabb gazdasági együttműködés politikáját folytassák. Egy szoros gazdasági együttműködés a politikai ellentéteket és súrlódásokat is jelentékenyen csökkentené, s egyben az egész világgazdaságnak is hasznára volna, mert a dunai térség gazdasági fellendülése annak mint fogyasztópiacnak a jelentőségét nagymértékben növelné. [...] 4. Ami a békekonferencia által megalkotandó új területi rendezést illeti, a magyar kormány annak az óhajának ad kifejezést, hogy a békeszerződések olyan új világot teremtsenek, amelyben valóban »minden nemzet a határain belül biztonságban élhessen, és minden ember minden országban saját életét élhesse, félelem és szükség nélkül.« Az Atlanti Charta 6. pontja által ily módon oly bölcsen meghatározott viszonyok a nemzetiségi elv minél teljesebb alkalmazásával volnának leginkább megvalósíthatók. Kétségtelenül a legideálisabb helyzet az volna, ha az államhatárok elveszítenék jelentőségüket. Mindaddig azonban, amíg ez az állapot nem következik be, a nemzetközi megbékélés és együttműködés ügyét leginkább az szolgálná, ha az összefüggő területeken élő nemzetiségek ugyanabban az államban élhetnének. [...] A nemzetiségi elv alapján való rendezés megfelel a francia forradalom óta uralkodó koreszméknek. Ez volt a hajtóereje számos európai forradalomnak. Ez inspirálta a Wilson elnök által proklamált önrendelkezési jogot, s ez jut kifejezésre oly pregnánsan Lenin és Sztálin munkáiban, valamint a Szovjetunió alkotmányában. Tisztában van a magyar kormány azzal, hogy a nemzetiségi elv alapján történő rendezés magában véve nem oldhatja meg a gazdasági problémákat. A gazdasági nehézségeket azonban Délkelet-Európában a határoknak ilyen vagy olyan megvonása semmiképpen sem eliminálhatja, hanem csak egy nagyvonalú gazdasági együttműködés, amire a magyar kormány az 1. pontban utalt. Viszont a határoknak az érdekelt népek akaratával egyezően történő megállapítása megadná a gazdasági együttműködéshez szükséges politikai stabilitást. A homogén nemzeti államok kialakulásának előmozdítására ismételten felmerült a lakosságcsere alkalmazásának gondolata is. Ezzel kapcsolatban a magyar kormány álláspontja az, hogy lakosságcsere általában csak kisebb csoportokban, elszigetelten élő, úgynevezett szórványnemzetiségek esetében indokolt, azaz olyankor, amikor a nemzeti kisebbségek a 144 Külpolitika
