Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
A független Erdély alkotmánykoncepciója rendeződést a Duna völgyében, amelynek folytán határozni fognak rólunk - de nélkülünk. Éppen ezért a szovjet kormánynak jóakaratú támogatásával a Duna-völgyi népek tagjai - így elsősorban a románok és a magyarok - hasonló kezdeményezéseket kellene tegyenek, hogy már a békekonferenciát megelőzően megmutatkozzanak a leendő Duna-völgyi elrendeződés körvonalai."20 Ugyanebbe a sorba illik Demeter János jogászprofesszor (ekkor Kolozsvár helyettes polgármestere) brosúrája is, mely a nemzetiségi kérdés föderatív alapon való rendezéséhez látja követhető mintának a szövetséges és autonóm köztársaságokból felépülő szovjet föderatív rendszert. Külön is kihangsúlyozza, hogy „amíg a szövetséges köztársaságok száma az 1936. évi alkotmányban korlátozva van, addig autonóm köztársaságot bármely nemzet alapíthat, ha számottevő összefüggő tömege van."21 Mindezekhez képest már csak azt a bizonyos „egy lépést" kellett megtenni ahhoz, hogy felmerüljön egy autonóm Erdélynek a szovjet föderációhoz való csatlakozása. Nem is maradt el. Illetve az elméleti megfontolásoknál ennek sokkal közvetlenebb kiváltó okai is voltak. A már említett tömeggyilkosságok sokkhatása alatt - írja Katona Szabó István - „az a változás, mely a szovjet katonai közigazgatás bevezetése után következett, valóságos eufóriás hangulatot teremtett. Ekkor kapott lábra az a hiedelem, hátha a dolgok így maradnak, és Erdély vagy legalábbis Eszak-Erdély külön státust kap a nagy, szovjet által irányított államcsoportosuláson belül".22 Ugyanő idézi fel, hogy Kárpát-Ukrajnának a Szovjetunióhoz csatolása után23 A nép című máramarosszigeti háromnyelvű lap közölte: a Kárpátaljával szomszédos Máramaros megye egy politikai nagygyűlés nyomán kérte „köztársaságként" való felvételét a Szovjetunióba. „Éljen a Szovjet-Kárpát-Ukrajnával egyesült Máramaros!" - írta szalagcímben A nép.24 Ahhoz mindenesetre elegendőnek bizonyultak ezek a lökések, hogy Erdély jövendő sorsáról a fentebb idézett publikus vágyakozásoknál konkrétabban is meginduljanak a tervezgetések. Annál is inkább, mivel az érintettek számára autentikusnak tekinthető Szuszajkov tábornok - a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság alel- nöke - 1945. március 18-án úgy nyilatkozott, hogy „Erdély nem lett Romániához visszacsatolva. Mindössze az történt, hogy a román közigazgatási szerveknek megengedték, hogy Észak-Erdélyt is igazgassák."25 A különböző tervvariánsok lényegében újra felidézték, illetve az adott helyzethez aktualizálták a politikai közgondolkodásban korábban felmerült változatokat.26 Éppúgy készültek Petru Groza magyar-román vámuniót, illetve regionális föderációt vizionáló nyilatkozataihoz igazodó transzszilvanista elképzelések,27 amiképpen kidolgoztak egy olyan programot is, mely a kérdés rendezésének több változatát veszi számba. Ez amellett, hogy a Szovjetunióba való társulást sem zárja ki, egy független Erdély alkotmánykoncepcióját is magában foglalja. Mivel műfajában egyedülálló, eddig nem publikált for1997. ősz 135
