Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - VILÁGGAZDASÁG - Csáki György - Sass Magdolna - Szalavetz Andrea: A külföldi működőtőke modernizációs szerepe
Csáki György-Sass Magdolna-Szalavetz Andrea fejlesztést ígérő, de alacsonyabb árat kínáló szakmai befektető háttérbe szorult, majd a magas árat kínáló tendergyőztesről kiderült, hogy nem képes/nem hajlandó a megajánlott árat kifizetni. Legtöbbször mégis az ellenkező megfontolás bizonyul hibásnak, hiszen a „pozícióban lévő" tulajdonostól a korábbi, akár írásban lefektetett ígéreteit nehéz kikényszeríteni, a szerződésszegést szankcionálni.39 7. A külföldi működőtőke bevonásával foglalkozó gazdaságpolitikai döntéshozók számára az egyik legkényesebb kérdés korábbi döntésük megítélése abban az esetben, ha a külföldi befektető később úgy dönt, hogy tevékenységét felszámolja, és kivonul az adott piacról. Gyakran előfordul, hogy a befektető csökkenti, vagy nem tartja meg korábbi szerződési elkötelezettségeit, fejlesztési ígéreteit. Kiderülhet, hogy a privatizációs felvásárlás ellenséges kivásárlási akció volt a piac megszerzése érdekében, és a kivásárlás után bezárják, tönkreteszik az üzemet. A közismert példák közé tartozik a Csepel F+K szabályos kifosztása, egy 24 millió márkás hitel ráterhelése, gépeinek leszerelése és elszállítása, piacainak elvétele (Gáti, 1995), a Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat gyáregységeinek bezárása, egyes korszerű berendezéseinek kiszállítása az országból. Folytatódik a Kőbányai Textilművek elhúzódó pereskedése az olasz Cantonival, a többségi tulajdonossal. (Lakatos-Papanek, 1994.) Hasonló esettanulmányokat természetesen nem kizárólag Magyarországon lehet összegyűjteni. A példák azt mutatják, hogy bár a működőtőke-befektetések lényegesen kevésbé likvidek, és könnyen mozgathatók, mint a tőkepiaci befektetések vagy a spekulációs céllal egy- egy országba beáramló forró pénzek40 mégis, adott esetben a külföldi befektető megfontolhatja tevékenységének megszüntetését egy adott országban. A befektető kivonulhat egy adott piacról, vagy eldöntheti, hogy korábbi kötelezettségvállalásait nem teljesíti, nem eszközöl további beruházásokat. A kivonulás mindig látványos demonstrációs hatással jár, de a pótlólagos tőkebefektetések elmaradása is jelentős veszteség, hiszen éppen a befektetéstől várt multiplikátorhatás marad így el, vagy nem érvényesül a szükséges és lehetséges mértékben. A gazdaságpolitikai döntéshozóknak mindebből azt a következtetést célszerű levonniuk, hogy nem csupán új befektetők Magyarországra csábítása a fontos feladat. Az esetleges kivonulási döntések elkerülése érdekében szükség van a befektetőkkel, illetve az őket tömörítő érdek-képviseleti szervezetekkel történő rendszeres kapcsolattartásra. A már jelen lévő multinacionális cégek ösztönzése arra, hogy pótlólagos befektetéseket eszközöljenek (célszerű új és új lehetőségek felkínálásával elébe menni a folyamatnak), növeljék a hazai hozzáadott értéket azáltal, hogy hazai beszállítók termelésével váltják ki az eddigi importot, talán még az új befektetésekről szóló gazdaságdiplomáciai és napi kamarai tárgyalásoknál is fontosabb lehet. A fejlett ipari országokban komoly kultúrája van a fogadó országokban már működő külföldi befektetők „utógondozásának".41 Ezt a fajta tevékenységet, amelyet részben a helyi önkormányzatok, részben a külön erre a célra létrehozott alapítványok, fejlesztési-, befektetésösztönző szervezetek végeznek, a gazdaságpolitika egyfajta vevőszol84 Külpolitika
