Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
Dokumentum Úgy ítélem meg, különösen fontos az alapszerződés abból a szempontból is, hogy a mi nagyon zaklatott közép-kelet-európai térségünkben a délszláv háború körülményei közepette ténylegesen fennállt a veszélye annak, hogy egyfajta kísérlet történik a rossz emlékű, átkos emlékű Kisantant feltámasztására. Nos, ez a magyar—szlovák alapszerződés lehetővé teszi ennek a veszélynek az elhárítását is. Mi nincs ebben az alapszerződésben? Van néhány dolog, ami nincs benne. Például az sincs benne, hogy a kormány lemond, ha az alapszerződést aláírja. (Derültség a bal oldalon.) Még talán olyasmi sincs benne, hogy aki a Tátrába megy síelni, az köteles hóláncot vinni magával... (Derültség a bal oldalon.) De hogy komolyra fordítsam a szót...(Közbeszólás jobbról: Ideje lenne!) A Duna kérdése, amit többen hiányoltak. Emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársaimat, hogy január 25-én Meciar miniszterelnök úrral megállapodtunk azoknak a károknak a pótlásáról, amelyek bennünket értek a Duna egyoldalú elterelése miatt. Nos, az eddigi fejlemények alapján nincs okom és nincs jogom kételkedni a szlovák fél szándékában e kérdés rendezését illetően. Mint ahogy a miatt sincs jogom kételkedni, hogy megállapodtunk: március elsejével megnyitjuk a két határátkelőhelyet — ez megtörtént. Létrejött a gazdasági veevesbizottsáe, és ió néhánv területen előre tudtunk lépni a szlovák kormánnyal, a szlovák féllel olyan ügyekben is, amelyek korábban nyitottak, rendezetlenek voltak. Hozzá szeretném tenni: a Duna kérdésével kapcsolatban azt is messzemenően figyelembe vettük, hogy semmi olyan ne kerüljön be a dokumentumba, ami rontaná Magyarország pozícióját a hágai bíróság előtt. A Benes-dekrétum kérdése. Emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársaimat az annak idején megkötött német—lengyel és a többi kétoldalú szerződésre, amelyek végül is pontot tettek, de véglegesen nem zárták le az országaik között fennálló feszültségek és történelmi sérelmek ügyét. Viszont kétségkívül tény az is, hogy sem Csehország, sem Szlovákia — főképpen Prága, amely hosszú idők óta vitát folytat Németországgal a Benes-dekrétum ügyében — nem tudott ebben a kérdésben zöld ágra vergődni. Ez nem került le a napirendről, és mindenképpen azon gondolkodunk, hogy a szlovák féllel meg tudjunk állapodni a múltat lezáró valamiféle olyan dokumentum, olyan akció vagy olyan aktivitás jegyében, amely többet nem mérgezi a két ország viszonyát. Ami a szerződés betartásának, garanciájának a kérdését illeti: meggyőződésem szerint mindaz, ami benne van a dokumentumban, az összességében a nemzetközi garanciákat is kifejezi, az előbb említett ellenőrzési mechanizmusok és egyebek mellett. Miként az is egyértelműen kifejezésre jutott a garanciákkal kapcsolatban Párizsban, hogy a Nyugatnak is óriási érdeke, hogy Magyarország és Szlovákia békében éljen, hogy Magyarország és Szlovákia, és egymás közötti viszonyuk a stabilitás tényezője legyen a közép-kelet-európai térségben. Tehát a nyugatiak érdekeltsége is megjelenik ebben az alapszerződésben. Ami az 1201-es Európa Tanács-i ajánlás értelmezését jelenti: az a félmondat, amit a szlovák fél hozzáfűzött és az azt követően megjelent értelmezés a legcsekélyebb mértékben sem jelent semmiféle jogi konzekvenciát, következményt — ezt alá szeretném húzni. Meg kell mondanom azt is a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a szlovák kormány reagálása vasárnap többek között az itthon megjelent egyes ellenzéki megnyilatkozásokra adott válasz 714 Külpolitika
