Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - HUMANITÁRIUS ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI KÉRDÉSEK - Láng István: A környezetvédelem problémái korunkban
A felhívás szerint a militarizmus problémái és az ökológiai degradáció között igen szoros a kölcsönhatás, amelynek feloldása új gondolkodási módot, illetve új megközelítést igényel a termelés, a gazdaság, a tudomány és a képzés területén. 1987- ben, amikor Moszkvában nemzetközi fórumot szerveztek „Az atomfegyvermentes világért, az emberiség túléléséért” címmel, akkor az „Ökofórum a Békéért” mozgalom szervezte a nyolc kerekasztalvita közül az egyiket. A mozgalom fokozatosan szélesíti mozgásterét. Arra törekszik, hogy hatása terjedjen ki Európán kívül más kontinensekre is. 1988- ban a Duna ökológiai és társadalmi problémáival kívánnak foglalkozni. Nemzetközi konferenciát szerveznek 1988. október 26. és november 2. között egy hajón, amely Bulgáriából indul és Bécsig jut el. Ez idő alatt vitatják meg a Duna-medence környezetvédelmi és békemizgalmi kérdéseit. Környezet és Fejlesztés Világbizottsága Az ENSZ közgyűlésén 1983 decemberében határozat született arról, hogy az UNEP készítsen jelentést „Környezeti Perspektíva 2000-ig és utána” (Environmental Perspective to the Year 2000 and Beyond) címmel. Egyúttal a közgyűlés egy különbizottságot is létre hozott azzal az elgondolással, hogy ugyancsak készítsen jelentést a környezet globális problémáiról, összhangban a gazdasági fejlődéssel. A különbizottság vezetésére Gro Harlem Brundtland asszonyt, a Norvég Munkáspárt elnökét, — később Norvégia miniszterelnökét — kérték fel. A különbizottság később a Környezet és Fejlesztés Világbizottsága (World Commission on Environment and Development) nevet vette fel. Többéves munka eredményeként elkészült a Közös Jövőnk (Our Common Future) összeállítás, melyet sokan „Brundtland jelentésinek neveznek. Mindkét jelentés (UNEP és a Környezet és Fejlesztési Világbizottsága) 1987 októberében került megvitatásra az ENSZ közgyűlése elé, és mindkettőt konszenzussal tudomásul vették. A Környezet és Fejlesztés Világbizottsága 22 tagból állt. Fele részben politikusok, fele részben pedig a környezetvédelmi szakigazgatásban vagy a tudományos élet területén dolgozó szakemberek voltak a tagjai (köztük a jelen cikk írója is). Hároméves munka eredményeként készült el a jelentés, amelynek háttéranyagait kereken kétezer szakértő közreműködésével állították össze. A bizottság nyolc plenáris ülésen vitatta meg az egyes fejezeteket, majd az elfogadott jelentést további nyolc regionális 148
