Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Juhász Gyula: A második bécsi döntés
natos lenne, ha a román külügyminiszter lehetőséget kapna arra, hogy álláspontját közvetlenül a Führernek vagy a birodalmi külügyminiszternek kifejthetné. Az az emlékirat, amelyet Fabricius követ hoz magával csak rövid összegzése a román álláspontnak, és ezért alkalmatlan erre a célra. A román kormány ugyanakkor kész egy Magyarország és Románia között összehívandó konferenciára is a tengelyhatalmak képviselőinek elnöklete alatt.”23 Amikor a magyar és a román jegyzéket a Wilhelmstrassén átadták, Hitler már utasításokat adott azoknak a diplomáciai és katonai intézkedéseknek gyors foganatosítására, amelyek a német beavatkozást voltak hivatva előkészíteni és biztosítani. Augusztus 26-án utasította a hadsereg főparancsnokságát, hogy a Lengyelországban állomásozó alakulatokat erősítsék meg. Tíz hadosztályt szállítsanak a Főkormányzóság délkeleti részébe, úgy elhelyezve az alakulatokat, hogy ha parancsot kapnak, gyors beavatkozással képesek legyenek a román olajvidék megszállására. Ribbentrop a diplomáciai gépezetet hozta mozgásba. Ciano olasz külügyminiszterrel 26-án telefonon többször tanácskozott a román—magyar viszony megoldásáról. Még nem vetette fel a döntőbíráskodást, csak azt javasolta, hogy hívják Bécsbe a román és a magyar külügyminisztert, s tanácsolják neki: vitás problémáikhoz keressenek békés megoldást. „Mindezt — írja Ciano naplójában Ribbentrop közléséről — természetesen fenyegetésnek kell kísérnie: bármelyikük volna is az, aki nem fogadja meg a tanácsot, vállalnia kell a további következményekért a felelősséget.”24 A német külügyminiszter jelentéstételre hazarendelte a bukaresti és a budapesti német követet, augusztus 27-én pedig telefonon kérte a román és a magyar külügyminisztert, hogy 29-én legyenek Bécsben, s hozzanak magukkal teljes jogú megbízólevelet. Mint megfigyelő, Teleki miniszterelnök is meghívót kapott a bécsi tárgyalásokra. Közben Ribbentrop Fuschlban meghallgatta Fabricius és Erdmannsdorff jelentéseit és elképzeléseiket. A velük folytatott konzultáció után két javaslat került Hitler elé. Az egyik Fabricius elképzelésein alapult, s a tulajdonképpeni Erdélyen kívül eső magyarlakta területeket tartalmazta, amelyekhez Ribbentrop hozzátette Kolozsvárt. A másik Észak-Erdély egy viszonylag keskeny sávját ölelte fel, amely a Székelyföldön tölcsérszerűen kiszélesedett, mivel Erdmannsdorff meggyőzte külügyminiszterét, hogy a magyarok semmiféle megoldást nem fogadnak el, ha az nem tartalmazza a székelyek lakta területeket. Hitler a két javaslatot összevonta, s így jelölte ki a Magyarországnak adandó Észak-Erdély területét. A német javaslatok a román—magyar területi vita rendezésére au160
