Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 4. szám - PÉLDA VAGY EGYEDI ESET? - Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról
hosszabb ideje foglalkoztatta nemcsak az osztrák politikai vezetést, hanem a Kelet és a Nyugat számos kormányát is. Az osztrák gazdaság nyitottsága, az EGK-országokba irányuló külkereskedelmi forgalom nagysága miatt (1965-ben az osztrák export 50, az import 60 százaléka e térségbe irányult, illetve onnan érkezett) a nyugat-európai integráció jelentős problémát okozott az osztrák külpolitika irányítóinak. Az EGK-hoz fűződő, fontos osztrák gazdasági érdekeket érintő viszony szabályozása és az osztrák semlegesség fenntartása ugyanis egymással nehezen összeegyeztethető követelménynek látszott. Egy létrejövő nyugateurópai szabadkereskedelmi övezetbe való bekapcsolódás formája elvben csak olyan lehetett, amely Ausztria semlegességét semmilyen vonatkozásban nem kérdőjelezi meg. Az Európai Gazdasági Közösség távlati célkitűzései azonban egy nemzetek feletti politikai integráció létrehozásával számoltak, ezért a semleges Ausztria formális belépése nem kerülhetett szóba. Egyes osztrák vélemények szerint az EGK-val egy társulási vagy szabadkereskedelmi szerződés megkötése áthidalhatta volna ugyan valamelyest a dilemmát, ez viszont egy másik, ugyanezen időben kiéleződött osztrák külpolitikai probléma (a dél-tiroli kérdés)11 miatt, olasz ellenállás következtében hiúsult meg. Az EGK-hoz fűződő kapcsolat hosszabb ideig tartó megoldatlansága12 ezért újból előtérbe állította az osztrák semlegesség értelmezésének kérdését, és ismételten a fogalom szűk, katonai értelmezésének felülvizsgálatára és újrameghatározására ösztönzött. Az 1966-os ausztriai kormányváltozás (a Néppárt egyedüli kormányalakítása az addig kormányzó SPÖ-ÖVP koalíció felbomlása után) áttételesen ugyancsak hatott az osztrák külpolitikára, ezen belül különösen Ausztria Kelet-Európa- politikájára. Az osztrák identitás meghatározásában korábban már jelzett nehézségek (bizonyos értelemben reakcióként az NSZK európai szerepének és ezen belül ausztriai hatásának növekedésére) az osztrák nemzet által a modern Európában játszott szerep kérdése ismét előtérbe állította az osztrák-kelet-európai viszony problémáit. Klaus kancellár sajátos felfogása szerint a történelmi hagyományok, az osztrák „kulturális misszió”, Ausztria Kelet és Nyugat közötti „híd” szerepe miatt Kelet-Európábán, ezen belül is különösen a Duna-völgyben, növelni kell az osztrák kulturális jelenlétet. Bizonyára része volt e koncepció megfogalmazásában a nagyhatalmi státus elvesztéséből eredő történelmi traumának. A részben ennek helyére lépő - és ma módosuló tartalommal ismét az érdeklődés előterébe kerülő - „Közép-Európa-gondolat” formálódása is lendületet kap ekkor. E koncepció megfogalmazása időben egybeesik az európai biztonsággal kapcsolatos nézetek rendszerré formálódásával, s a Duna-völgyi együttműködés gondolata - mint egy európai régióban megvalósuló kooperáció lehetősége - felbukkan Kelet-Európábán is. „A Duna-völgye országainak, különösen a két társadalmi rendszer határán élőknek az együttműködéséből az európai béke és biztonság szervezetének kialakítását lényegesen elősegítő tényező lehet” - állapítja meg Péter János külügyminiszter 1966 karácsonyán írt cikkében.13 152
