Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 5. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Thury Mária: Erich Bielka - Peter Jankowitsch - Hans Thalberg (szerk.): A Kreisky-korszak. Az osztrák külpolitika súlypontjai
közönség számára. Az osztrák-szovjet viszonnyal kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy egyetlen más relációban sem jut olyan egyértelműen kifejezésre az osztrák külpolitika folytonossága, mint a Szovjetuniót illetően. Haymerle, aki évekig volt nagykövet Moszkvában, személyes tapasztalatai alapján ír a két ország vezetőinek látogatásairól, tanácskozásairól és a feszültséget okozó kérdésekről is: az 1956-os magyar válság időszakáról (az osztrák tiltakozó jegyzék, Ausztria ENSZ- szavazása); majd a hatvanas években Ausztriának az EGK-hoz való kapcsolódását ellenző szovjet álláspontról. Az elemzésből az is kitűnik, hogy a feszültségek, problémák megoldódását követően a Szovjetunió mindig a két ország közös érdekeit állította előtérbe; a gazdasági kapcsolatokat is nagyvonalúan fejlesztette; méltányolta Ausztria elkötelezettségét az enyhülés mellett, valamint az ország stabilitását és stabilizáló törekvéseit. Ausztria pozitív magatartása a helsinki konferenciával kapcsolatban tovább erősítette a jó viszonyt. Ilyen értelemben jogos kontinuitásról beszélni a politikai kapcsolatokban: a Szovjetunió mint világhatalom és az Európa közepén fekvő kis Ausztria között elsősorban az enyhülésben való közös érdekeltség képezi a közös nevezőt. Éppen Moszkvában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján tartott előadásában fejtette ki Bruno Kreisky (1964-ben) a Duna-völgyi szomszédság tételét, miszerint Ausztria szomszédos országnak nemcsak a közvetlen szomszédait tartja, hanem a Duna-völgyhöz kapcsolódó valamennyi országot, és mindazokat, amelyekkel Ausztriát a történelmi múlt, a gazdasági és kulturális kapcsolatok összekötötték. Kreiskynek ezzel a gondolatával kezdi Erich Bielka az „Ausztria és népi demokratikus szomszédai” című tanulmányát, majd sorra veszi ezt a széles szomszédságot. Kifejti, hogy az egyes népi demokráciákkal a kapcsolatok eltérő ütemben és intenzitással fejlődtek, különböző volt a megoldandó problémák hordereje is; s az osztrák külpolitika tekintettel volt a különbségekre. Bielka tanulmánya elsőként az osztrák-lengyel kapcsolatokat tekinti át. Kreisky külügyminiszter 1960- as varsói látogatása összefüggésben volt azzal, hogy Ausztria nagy érdeklődést mutatott a Rapacki-terv iránt. A kapcsolatok a következő két évtizedben zavartalanul fejlődtek. A semleges Ausztriát és az el nem kötelezett Jugoszláviát különösképpen összeköti a független külpolitikára való törekvés — írja a szerző -, de a már az ötvenes évek elején kialakult jó kapcsolatokat mégis többször beárnyékolták belpolitikai indíttatású problémák (a szlovén és hor- vát kisebbségek ügye Ausztriában), amelyek megoldása és a hetvenes évek közepétől a nemzetközi fórumokon (a helsinki, majd a belgrádi konferencián) való együttműködés a széles külpolitikai érdekközösséget fejezi ki. Bulgáriával és Romániával - amelyek Ausztria számára „dunai szomszédállamok, közös határ nélkül” - a kapcsolatok a hatvanas évektől rendezetten alakultak. A magyar-osztrák kapcsolatokról az a szerző fő mondanivalója, hogy míg az ötvenes években nehéz problémák késleltették a normalizálást, és 1956 mélypontot jelentett, már 1957-ben, Leopold Figl és Horváth Imre külügyminiszterek megbeszélésével megkezdődött a feszültségek kiküszöbölése, majd a nagy horderejű vagyonjogi problémák rendezése után, 1964-ben Kreisky külügyminiszter magyarországi látogatásakor mindkét fél úgy értékelte, hogy új korszak kezdődik a két ország kapcsolataiban. Bielka, aki tagja volt az osztrák delegációnak, leírja a tárgyalások nyílt légkörét, realizmusát, méltatja a Kádár János által kifejtett magyar álláspontot: a társadalmi rendszerek különbözőségét elismerve jó és széles körű kapcsolatokat kiépíteni a két ország között. Az azóta kibontakozott intenzív fejlődés alapján minősítik ma az államférfiak a magyar-osztrák kapcsolatokat jobbnak és zavartalanabbnak, mint történelmünk folyamán bármikor. A szerző végül az osztrák-csehszlovák kapcsola143
