Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
területen a tervezett arab Palesztina nem jött létre, a mintegy 400 négyzetkilométeres gazai övezet Egyiptom közigazgatási felügyelete alá került, a több mint 4000 négyzetkilométernyi Ciszjordánia pedig egyesült Transzjordániával, s így keletkezett a jordániai királyság. A semleges övezet kettéosztódott, Jeruzsálem újvárosát Izrael fővárosává nyilvánították, míg az óvárost Jordániához csatolták. Becslések szerint 8-900 ezer palesztin menekült telepedett le Jordániában, akik a nyugati part népességével együtt a többséget alkották az országban. így alakultak ki az 1967. június 4-ig érvényben volt határok, amelyeknek visszaállítása a rendezés feltétlen követelménye. Nem lenne azonban elegendő az izraeli visszavonulás, az is tisztázandó, hogy a felszabadult területeken hol lehet egy független Palesztina helye. Megint a történelmi utalás: a palesztinai arab nemzeti mozgalom, a gyarmati elnyomás és a nagyhatalmú családi klánok viszálykodása miatt, az első háború idején viszonylag gyenge szervezettségű volt. Maga a Palesztinai Felszabadítási Szervezet csak 1964 januárjában jött létre, de kezdettől fogva visszavetette az a tény, hogy a vezetés a kalandos, egységbontó Ahmed Sukeiri kezébe jutott. Csak a harmadik háborút követően került sor a belső tisztulásra, akkor alakult ki a PFSZ ma is jól ismert szerkezete, vezetése. Két új körülmény kíséretében: az 1967. júniusi háború immár az egész arab Palesztinát izraeli megszállás alá helyezte, s ebben a helyzetben viharos gyorsasággal zajlott le a palesztinai arab nép magára találása, a nemzeti öntudat megerősödése, ennek nemzetközi elismerése. Különösen erőteljessé vált a palesztin aktivitás Jordánia területén - a korábbi Transzjordánia területe értendő ezen -, ahol többé-kevésbé sikeres katonai akciók is zajlottak Izrael ellen. Ekkor az izraeli megtorló akciók már nagy méreteket öltöttek, és azt célozták, hogy a királyt és beduinokból álló hadseregét rávegyék a palesztin erők visszaszorítására. Az ammani udvar is egyre veszélyesebbnek tartotta a gyakorlatilag már kialakult kettős hatalmat, a palesztinek mind fontosabbá váló szerepét és erősödő helyzetét az országban, valamint általában haladóbb célkitűzéseiket. A szeptemberi jordániai vereség után a palesztin ellenállás politikai és katonai központja áttevődött Libanonba, s ugyanakkor a libanoni-izraeli határ vált a gerillaakciók elsődleges színterévé. Ez a katonai tevékenység a hetvenes esztendők második felétől lényegében alábbhagyott, annál inkább fellendült azonban a PFSZ politikai tevékenysége, nőtt nemzetközi tekintélye az ENSZ-ben, az el nem kötelezettek mozgalmában, az Iszlám Konferenciában és az Arab Ligában. A szocialista közösség országai következetesen síkraszállnak a palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogainak megvalósításáért, de az olajtényezőt is szem előtt tartva, rugalmasabb lett a fejlett tőkés országok állásfoglalása is. Az 1974 őszén megtartott hetedik arab csúcsértekezlet úgy határozott a marokkói Rabatban, hogy a palesztinok vitathatatlan joga az első háború után ideiglenesen más arab országok igazgatása alá került területeken független államot alakítani, s a palesztinok egyetlen törvényes képviselőjének a PFSZ-t kell tekinteni. Ezt a döntést - akkor első ízben - a jordániai uralkodó is elfogadta, s hivata17
