Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1980 (7. évfolyam)
1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Nyilas József: Az összeurópai gazdasági együttműködés időszerű problémái
csúcsidők eltéréseinek kihasználásával mintegy 10% költségmegtakarítást biztosítana a résztvevő európai országoknak. Az egységes európai közút- és víziúthálózat kiépítéséhez ugyancsak komoly érdekeink fűződnek, hiszen a Duna- Majna-Rajna-csatornával közvetlen vízi összeköttetést létesíthetnénk a világ legnagyobb kikötőjével, Rotterdammal. A megépített, illetve építeni tervezett autópályáink egy része pedig kiegészítheti majd a transzkontinentális E-5-London- Brüsszel-Köln-Bécs autópályát Budapesten, Szegeden át Jugoszláviáig. Jók a feltételeink az ember- és az állatgyógyászatban kialakuló együttműködéshez. Komoly érdekeink fűződnek a Duna - legnagyobb vízforrásunk - további elszennyeződésének közös erővel történő megakadályozására, hasznosítására. Az a körülmény, hogy Európa két ellentétes társadalmi rendszerű országcsoportra oszlik, nem lehet akadálya a gazdasági együttműködésnek az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az intézményesített biztonsági rendszer keretében. A fegyverekre, a fegyverkezési versenyre épülő biztonság nemcsak egyre ana- kronisztikusabb, károsabb, hanem amíg létezik - magában hordja egy új háború veszélyét is. Ez pedig Európa helyzetét tekintve, óhatatlanul világháború lenne a maga apokaliptikus következményeivel. Az, az európai reakció által sokat emlegetett ellenérv pedig, hogy Nyugat-Európa az összeurópai együttműködés ki- szélesedésével - különösen az energiaellátásban - függő helyzetbe kerül a KGST- országoktól, nyilvánvalóan nem bírja el a tüzetesebb elemzést, hiszen a probléma megoldható a „kölcsönös függőség - függőség nélkül” formulába foglalt az Európai Biztonság és Együttműködés brüsszeli Nemzetközi Bizottsága javaslataival. Ezek lényege, hogy a Nyugat-Európába irányuló létfontosságú keleteurópai termékeket az előbbi országok hasonlóan nagy fontosságú termékek folyamatos szállításával ellentételeznék és így a biztonság problémáját az egyenlő mértékű kölcsönös függéssel nullifikálnák. Egyébként sem csak logikai eszmefuttatás ma már a két ellentétes rendszerhez tartozó országok közti széles körű együttműködés lehetősége, hiszen a KGST-országok külkereskedelmi forgalmuk 47%-át más társadalmi rendszerű országokkal, ezen belül 1978-ban OECD forgalmuk 72,5%-át Nyugat-Európa országaival bonyolították.2 A hetvenes évek második felében azonban kedvezőtlen folyamatok kezdődtek a kelet-nyugati, ezen belül az összeurópai együttműködésben. Ez mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy lelassult az egymás közti kereskedelem növekedési üteme, a KGST-országok nyugati importjának export fedezettségi aránya romlott. így a kelet-nyugati külkereskedelmi forgalom folyó áron 1976-ban 10,3%-kal, 1977-ben 4,4%-kal, 1978-ban 12,1%-kal emelkedett. A KGST-országok nyugati exportja az 1974-1975-ös válság alatt volumenben visszaesett: 1974-ben 5%-kal, 1975-ben 2%-kal, majd 1976-ban 8%-kal, 1977-ben i%-kal, 1978-ban 8%-kal növekedett. Importjuk viszont a válság idején, majd 1978-ig is exportjuknál 85
