Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Magyar Szovjet kapcsolatok 1971-1976
Magyarországon. A Csepel Vas- és Fémművekben rendezett ünnepi ülésen a két párt vezetője beszédet mondott. A két beszéd, valamint a látogatásról kiadott közös közlemény a kétoldalú kapcsolatokon kívül részletesen szól a nemzetközi helyzetről, többek között a moszkvai csúcs- találkozóról (Nixon 1972. májusi moszkvai tárgyalásairól), az NSZK-val kötött szerződésekről és az európai biztonsági és együttműködési értekezletről. Kádár János 1972 decemberében részt vett és beszédet mondott a Szovjetunió magalakulásának 50. évfordulóján Moszkvában rendezett ünnepségen. 1973 augusztusában Fock Jenő, 1974 januárjában Púja Frigyes folytatott megbeszéléseket Moszkvában a kétoldalú kapcsolatokról, a XXIV. kongresszuson meghirdetett békeprogram megvalósítására tett és teendő közös lépésekről, az európai biztonságról és a közel-keleti helyzetről. Tíz különböző dokumentum rögzítette a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség 1974. szeptemberi szovjetunióbeli látogatásának eseményeit. Kádár János és L. I. Brezsnyev pohárköszöntői, valamint a kiadott közös közlemény alapos, marxista elemzést adott az időszerű nemzetközi problémákról. Szó esett az új amerikai elnök, Ford és a szovjet vezetők közötti kapcsolat felvételéről, a ciprusi válságról — az akkor elhangzott javaslatok a megoldásra vonatkozóan ma sem vesztették érvényüket —, a politikai és katonai enyhülés összefüggéséről, az indokínai népek szabadságharcáról.Megkülönböztetett figyelmet szenteltek a Komplex Program végrehajtásának. A közlemény kifejezte a két párt és ország szolidaritását Chile népével, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek a függetlenségért és a neokolonializmus ellen vívott harcával, üdvözölte Bissau-Guinea és Mozambik függetlenségének megszilárdulását, a portugáliai és a görög demokratikus változásokat. Kádár János beszédet mondott a leningrádi Kirov gyárban ismertette hazánk társadalmi, politikai és gazdasági fejlődését 1957 óta. L. I. Brezsnyev 1975 márciusában részt vett és felszólalt a magyar párt XI. kongresszusán. Szólt a két ország kapcsolatairól, majd a szocialista közösség együttműködésével kapcsolatban rámutatott: „Különösen világosan mutatkoznak meg sokoldalú együttműködésünk eredményei annak a mély gazdasági válságnak a tükrében, amely ma a kapitalizmus világát sújtja. Egyfelől a gazdaságnak és a dolgozók anyagi jólétének rendszeres növekedése a szocialista országokban, másfelől pedig a termelés 30 év óta példátlan méretű csökkenése, munkanélküliség és infláció a kapitalista országokban — íme, ez ma a két rendszer névjegye.” (310. 1.) Ezután a Varsói Szerződés tagállamainak összehangolt tevékenységéről beszélt az európai biztonsági értekezlet előkészítésében és a tárgyalások folyamatában, majd kijelentette: az összeurópai értekezlet befejezése után feltehetően a katonai enyhülés kerül előtérbe. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a vlagyivosztoki csúcstalálkozón és a bécsi tárgyalásokon lényeges erőfeszítések történtek. Kifejezte reményét, hogy az európai kommunista és munkáspártok új konferenciáját mielőbb összehívják és „az értekezlet képes lesz méltóképpen hozzájárulni a soron levő feladatok kidolgozásához, amelyeket a történelem tűz napirendre földrészünk életében”. (312. 1.) Lázár György miniszterelnök 1975. október 21—24. között járt Moszkvában. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésünk további bővítését jelzi. Kádár János magyar pártküldöttség élén részt vett és felszólalt az SZKP XXV. kongresszusán, majd Tbiliszibe látogatott, ahol az ünnepi gyűlésen elmondott beszédében összefoglalta országunk belső fejlődésének és a szovjet—magyar kapcsolatok bővülésének főbb vonásait. A nemzetközi helyzet értékelése kapcsán nyomatékosan hangsúlyozta az internacionalizmus elvének fontosságát. Ha ehhez a sorhoz hozzátesszük még Kádár János és L. I. Brezsnyev krími találkozóit, megbeszéléseiket a testvéri szocialista országok kongresszusain, találkozásukat Helsinkiben a Záróokmány aláírása alkalmából és Berlinben az európai kommunista és munkáspártok konferenciáján, joggal állapíthatjuk meg, hogy a két ország közötti legfelsőbb szintű kapcsolatok állandó jellegűek és szorosak voltak, eredményesen szolgálták a nemzetközi együttműködést és az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok ösztönzését is. A politikai területhez tartozik még számos olyan dokumentum, amelyek nem felső szintű 139
