Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - Palánkai Tibor: A Nemzetközösség Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása után
ményhez. A sterlingblokkhoz való tartozást két körülmény határozta meg. Az adott országok egyrészt valutájuk árfolyamát a fonthoz kötötték, s az a font árfolyamával együtt változott. Másrészt a blokkhoz tartozó országok valutatartalékaik nagy részét fontban tartották. A sterlingblokkhoz ebben az időben Nagy-Britannia mellett a birodalom országait — Kanada és Hongkong kivételével —, valamint Portugáliát, Spanyol- országot, Görögországot, Egyiptomot, Thaiföldet, Japánt, Argentínát, Brazíliát, Bolíviát, Kolumbiát, Paraguayi és a skandináv országokat számították. A sterlingblokkot a második világháború kitörésével az ún. sterlingöve^et váltotta fel. A sterlingövezet a font kereskedelmi-elszámolási, valamint tartalékszerepén alapult. A tagállamok valutáik árfolyamát továbbra is a fontéhoz kötötték. A sterlingövezet azonban több vonatkozásban is különbözött a sterlingblokktól. Már nemcsak spontán, formális alakulat volt, hanem jogilag alátámasztott egyezményeken nyugodott. A résztvevők sokkal szorosabban kapcsolódtak Nagy-BritanniáhoZ, s a kívül álló országokkal szemben több megkötöttséget alkalmaztak. A sterlingövezet megalakításakor az egyik alapvető intézkedés az arany- és a valutatartalékok központosítása volt. A részt vevő országokat arany- és valutabevételeiknek a londoni arany- és dollárpoolba való befizetésére kötelezték, s ezekért cserébe állami fizetési kötelezvényeket kaptak. Importfizetések esetén ezek ellenében juthattak a számukra szükséges valutákhoz. De a többi valutával, különösen a dollárral szemben Nagy-Britannia szigorú korlátozásokat alkalmazott. A fizetési szabadság csak az egymás közti, font sterlingben lebonyolított tranzakciókra maradt fenn. Ez azt jelentette, hogy az övezetben a más valutákra való átválthatóságot korlátozták. A sterlingövezet a blokkhoz képest leszűkült, a birodalmon kívül — Kanada nélkül — Írország, Izland, Irak, Transzjordánia és Líbia tartozott hozzá. Nagy-Britannián kívül az övezet többi országát „külső sterlingterületnek” nevezték. A preferenciális vámrendszer, valamint a sterlingblokk és később a sterlingövezet eredetileg és később is tulajdonképpen Nagy-Britannia részéről kísérlet volt arra, hogy gyarmati területein és befolyási szféráiban fenntartsa és megerősítse a brit tőke gazdasági és pénzügyi ellenőrzését és kizsákmányolását. A Nemzetközösség jellegének meghatározásában nem elhanyagolhatók azok a politikai, kulturális, tudományos, szellemi és személyi kapcsolatok sem, amelyek Nagy-Britannia és a Nemzetközösség között a gyarmati, történelmi múlt bázisán még ma is széles körűek. Ilyenek elsősorban a 2 —3 évenként összeülő nemzetközösségi csúcskonferenciák, amelyek napirendjén a részt vevő országokat kölcsönösen érdeklő és érintő számos kérdés kerül megvitatásra. A nemzetközösségi országokban nagyrészt angol mintára építették ki a közoktatási rendszert, s a volt gyarmati országok állami apparátusában, hadseregében, gazdasági és tudományos életében számos angol tanácsadó és szakértő dolgozik. A közös érintkezés nyelve az angol, ami ezekben az országokban jelentős angolszász kulturális, ideológiai és tudományos befolyást tesz lehetővé. A nemzetközösségi kapcsolatok lazulása A Nemzetközösség jövője szempontjából az 1970-es évek elejére lényeges változások következtek be. Nagy-Britannia 1973. január 1-én az Európai Gazdasági Közösség teljes jogú tagjává vált, s ez a Nemzetközösség olyan formai elemeinek létét is kérdésessé tette, mint a preferenciális vámrendszer és a sterlingövezet. Megállapítható, 81
