Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - A DIPLOMÁCIA TÖRTÉNETÉBŐL - Ormos Mária: A magyar kormány álláspontja a középkelet-európai biztonság megteremtésének kérdéséről 1934-1935-ben
már e hó végén értesüléseket kapott az olaszok fokozott érdeklődéséről Németország iránt.19 Ez azonban természetesen az adott pillanatban, a velencei konferencia idején az úgynevezett hármas szövetség tagjai közötti ellentéteket nem csökkentette. Végül Velencében kompromisszum született, melynek keretében a magyar kormány hozzájárult benemavatkozási és megnemtámadási szerződések kötéséhez az érdekelt zóna országai között azzal a feltétellel, hogy a tervezett római konferencia elismeri Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Ezt a magyar kormány valamivel később úgy pontosította, hogy a végrehajtásnak legkésőbb 1936. január 1-ig meg kell történnie, mégpedig oly módon, hogy helyreáll az általános hadkötelezettségen alapuló szisztéma, kétéves szolgálati idővel mint maximummal, s a szomszédos országokkal azonos fegyverzeti színvonallal.20 Nem fért hozzá kétség, hogy ezen az alapon a paktum sohasem jöhet létre. Tartozunk azonban az igazságnak azzal a megállapítással, hogy a szűk körű dunai garanciarendszer megteremtésének végeredményben nem a magyar, hanem elsősorban maga az olasz kormány lett a sírásója. Minél jobban belekeveredett ugyanis Olaszország az Etiópia elleni háború keltette bonyodalmakba, annál erősebben hiányolta a várt francia diplomáciai támogatást, és annál erősebben szükségét érezte a német támasz elnyerésének. így a dunai paktumra mint látszatmegoldásra és Franciaországgal szembeni látszattörlesztésre sem volt már szüksége. Mintegy négy hónap telt el Aloisi genfi szemrehányásai óta, midőn ugyanaz az Aloisi, s ugyancsak Genf ben, már egészen más húrokat pengetett. Kijelentette, hogy a magyar kormány mérsékelt (!) velencei magatartásával ellentétben a paktum aláírásával kapcsolatban a kisantant teljesen teljesíthetetlen feltételeket támasztott. Ezeknek Olaszország nem enged, amint nem adja fel alapelvét sem, azt ti. hogy a biztonságot az egyenlőség megteremtése útján lehet csak elérni. Ez nem jelentett mást, mint a fegyverkezési egyenjogúságot, vagyis — többek között — az agresszióra készülő Németország felfegyverkezési szabadságának biztosítását. „Ily körülmények között — folytatta Aloisi eszmefuttatását — az olasz kormány érdeklődése a római konferencia iránt megcsappant és... nem fog a kisantant egyes államainál a konferencia érdekében kezdeményező lépéseket tenni.”21 A szükséges kezdeményező lépéseket senki sem tette meg. így a magyar kormány a továbbiakban már ölbe tett kézzel várhatta, amíg a dunai paktum halva született ideája végleg lekerül a diplomáciai megbeszélések 19 Kánya mind a berlini, mind a római követet értesítette e hírről. „Értesülésem szerint — írta a táviratban — berlini diplomáciai körökben az a vélemény van elterjedve, hogy Olaszország, tekintettel többek között az abesszíniái kérdésre, most Németországban keres támogatást, amelynek ellenében hajlandó lenne az osztrák kérdésben engedékeny magatartást tanúsítani, mégpedig olyan módon, hogy elfogadna Németország részéről egy olyan. ígéretet, hogy Németország Ausztria függetlenségét egy bizonyos meghatározott ideig biztosítani fogja.” — K. 63. 1935—11/27—3 (1789). Köm. utasítás, 1935. május 30. 20 K, 64. 1935—20—324. Küm. utasítás a római és a bécsi követnek, 1935. május 8. 21 K. 63. 1936—23/41—38 (1831). Kánya feljegyzése az Aloisival folytatott megbeszéléséről, 1935. május 21. 140
