Külügyi Évkönyv, 1941

TANULMÁNYOK - A Földközi-tenger problémái (dr. br. WESSELÉNYI MIKLÓS)

került Khedivétől úgyszólván puccsszerűen szerzett meg, végleges és teljes mértékben angol érdekszférává avatja a Földközi-tengert. A Szuezi-csatorna pontosan 4881 tengeri mérfölddel rövidítette meg az Indiába vezető útvonalat. Az 1878-as berlini kongresszuson Anglia megszerzi Cyprus szigetét és ezzel megalapozza Szuez védelmivonalának harmadik bázisát. Cyprus igazi jelentősége csak a mostani háborúban bontakozik ki, mert fekvésénél fogva nemcsak Szuezt védi, de állítólag olyan repülőbázist is alkot, ahonnan adott esetben az egész kisázsiai partvidéket, de mindenesetre az olasz kézben lévő Dodekanezoszt könnyűszerrel lehet bombázni. A francia-angol földközitengeri ellentét még egyszer jelentkezett komoly formában, midőn a Fashoda-ügyből kifolyólag majdnem háborúra került a sor a két világhatalom között. Delcassé politikai tehetsége azonban létrehozta az entente cordiale-szerződést, mely nemcsak az Afrika belsejében lévő érdekszférákat határolta el pontosan, de hasonló megállapodást létesített a Földközi-tenger medencéjére is és ettől kezdve egészen a második compiégnei fegyverszünetig, ezen a területen semmiféle komoly konfliktusra nem került sor Franciaország és Anglia között. Annál is inkább, mert a huszadik század elején Olaszországban új, hatalmas versenytárs akadt. Olaszország hatalmi szerepe a Földközi-tengeren magától értetődő. Nemcsak múltja, de földrajzi helyzete is ezt egészen természetessé teszi. Világos volt tehát, hogy az egyesített Itália előbb-utóbb komoly tényezőként fog fellépni a Földközi-tenger medencéjében. Az első világháború előtti Olaszország azonban, mely még nem rendelkezett a fasizmus dinamikus világszemléletével, sem mostani háborús felkészültségével, még kerülni igyekezett a közvetlen konfliktust akár Franciaországgal, akár pedig a Brit birodalommal és ezért terjeszkedési törekvéseiben lehetőleg meg akart egyezni e hatalmakkal. Ez akkor még sikerülhetett is, mert a török birodalom ázsiai és afrikai maradványainak likvidálása az entente cordiale-nak is érdekében állt. így szerezte meg Itália az 191 l-es hadjáratban Libiát és részben Tripoliszt. A várható és a londoni szerződésben megígért további gyarmati terjeszkedés egyik főoka volt annak, hogy az első világháborút Olaszország a nyugati szövetségesek oldalán küzdötte végig. A páriskörnyéki békékben azonban olyan okokból kifolyólag, melyek ismertetése részben nem tartozik e tanulmány keretébe, másrészt amúgyis közismertek, a szövetségesek nem teljesítették Itáliával szemben vállalt kötelezettségeiket és nem elégítették ki Olaszország gyarmati aspirációit. Ugyanakkor pedig Franciaország, de főleg Anglia, a legmesszebbmenően megvalósította összes földközitengeri törekvését. A kisázsiai partvidék részben népszövetségi mandátumként (Szíria, Palesztina, Transzjordánia) francia-angol hatalom alá került, részben pedig olyan független államok létesültek (Irak, Jemen, Szaudi-Arábia), melyek közvetve vagy közvetlenül