Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - Május - Losonczi Pálnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszéde Kaposvárott, választási nagygyűlésen (Részlet)

A legtermészetesebb igény, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága a mindennapok valóságában, a gyakorlatban is tanulhassa és használhassa anyanyelvét, gazdagíthassa nemzeti kultúráját, ápolhassa rokoni, baráti és intézményes kapcsolatait — hazája hű állampolgáraként — az anyanemzettel, a szocialista Magyarországgal. A pártkongresszusi beszámoló is hangsúlyozta: ,,...a szocialista fejlődés lehetővé teszi, hogy a népek a burzsoá nacionalizmus maradványait leküzdve a kölcsönös tisztelet, a barátság és az együttműködés útján járjanak". Nem ismeretlen az Önök előtt, amit elmondtam. Tudják — és jól tudják a Somogyban élő nemzetiségek is —, hogy ez pártunk, államunk nemzetiségi politikájának lényege. És ezt a politikát a marxizmus-leninizmus elvei, illetve saját történelmünk e téren gazdag és szomorú tapasztalatai formálták. Marxszal együtt valljuk, hogy az a nép, amely egy másik népet elnyom, saját láncait kovácsolja". Ez a gondolat is benne van nemzetiségi politikánk elveiben és gyakorlatában, mint ahogy tükröződik benne a lenini vélemény is: ,,...a nemzeti kisebbséggel szemben tanúsított engedékenységet és békülékenységet inkább túlozzuk el az adott esetben, sem mint megfordítva". Ami pedig történelmi tapasztalatainkat illeti: a többi Duna völgyi nacionalizmussal egy időben született meg a magyar is a XVIII. század utolsó éveiben. Államiságunk 1100 esztendős történelméből azonban csak alig több, mint hét évtizedre — az 1867-es kiegyezéstől az 1945-ös felszabadulásig — terjed az az időszak, amikor előbb a 30 milliós magyar nemzeti birodalom ábrándja, majd a revánsvágy Trianonért tényleges erőszakot, népeink között gyűlölködést szült, olykor kíméletlenül megnyirbálva a kisebbségek jogait. Önök is találkozhattak már a közös történelmi gyökerű, még napjainkban is felfeléledő Duna völgyi nacionalizmusok nézeteivel, indulataival, melyeket az antikommunista ideológiai offenzíva épp úgy erősít, mint ahogy erősítik a szocializmus építése során keletkező ellentmondások, téves elgondolások, káros nézetek. Mi magyarok megtanultuk: „Aki a nacionalizmusra nacionalizmussal válaszol, kárt okoz saját népének, nemzetének is". Megtanultuk, hogy a kisebbségek nem gátjai, hanem éppenséggel elóremozdítói, segítői a többségi nemzet országépítő, társadalomfejlesztő törekvéseinek. Ezért becsüljük sokra a jószomszédságot, az egymásra utalt népek testvériségét, együttműködését, és ezért tiltakozunk a múlt sebeinek szüntelen felszaggatása ellen éppen úgy, mint a történelem-hamisítással párosított ábrándok szövögetése, azok nyílt vagy burkolt hirdetése ellen. Alkotmányunk, törvényeink és törvényerejű rendeleteink — a tanácstörvénytől, az oktatási és a közművelődési törvényen át a polgári törvénykönyvig — nemcsak megfogalmazzák, hamem biztosítják is a nemzetiségek állampolgári és kollektív jogainak érvényesülését. A Magyarországon élő kisebbségek az államigazgatás és a közélet fórumain is használhatják anyanyelvüket, képviseletük pedig a különböző szintű