Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Hollai Imre külügyminiszter-helyettes beszéde az ENSZ Közgyűlésének XXXVII. ülésszakán, a közgyűlési ülésszak elnökévé történt megválasztása alkalmából

tikai eszközökkel rendezzék. Az emberi civilizáció évezredeiből már elégséges példa és tanulság áll rendelkezésünkre, s mind azt tanítja: a háború csak bonyolítja a helyzetet és nem válasz a nehézségek megoldására. A történelem emlékezetes eseményeként negyedszázada indult a Világűrbe az első szputnyik. Új dimenziók nyíltak az emberiség számára önmaga és környezete megismerésére. Ezeket a dimenziókat egyesek újabban katonai célok érdekében olyannyira eltorzítják, hogy ez már mindannyiunk jövőjét fenyegeti. Nem szándékom, hogy az űrhadviselés előkészületei és a neutronbomba árnyékában derültséget keltsek Jókai Mórnak, a múlt század magyar romantikus írójának, Émile Zola és Lev Tolsztoj kortársának elképzelései felidézéseivel. Jókai Mór közel kilencven évvel ezelőtt, 1895 augusztusában az Interparlamentáris Unió brüsszeli kongresszusán egy globális katonai konfliktus félelmetes vízióját vázolta fel megrázó erővel. „A legélénkebb fantázia sem képes elképzelni — mondotta - hogy milyenek lesznek az esélyei egy jövendő háborúnak — melyet nem lőfegyverekkel, hanem valóságos pokolgépekkel ... fognak megvívni. Oly háború, melybe beavatkozik minden nemzet, legyen az nagy, vagy kicsiny ..." Érző és gondolkodó emberként azok mellett állok, akik hisznek a józan értelem erejében, akik mindent készek megtenni a béke megőrzéséért. Azok mellett állok, akik már egyoldalú kötelezettségvállalással demonstráljak készségüket a háború elkerülésére. Akik újabb és újabb építő javaslatokkal ülnek a leszerelés tárgyalóasztalához. Azok közé sorolom magam, akik azt vallják, hogy a békének, az enyhülés politikájának mai világunkban nincs és nem is lehet ésszerű alternatívája. Hadd idézzem kortársunkat, Szent-Györgyi Albertet, a magyar származású, Nobel-díjas tudóst, aki felfedezte, hogy paprikából C-vitamin vonható ki. Ez a nagy tudós és igaz ember azt tapasztalta, hogy a C-vitamint nem csupán az emberi szervezet táplálására, hanem katonai célokra is előállítják. Szent-Györgyi Albert 1962-ben Falmouth városában a jövőre is érvényes figyelmeztetésként mondotta: „Ha lemondunk a békeharcról, akkor csak azért nem merül el nevünk a történelem süllyesztőjében, mint azé a népé, amely az atomháborút előkészítette, mert történelem sem lesz — csak holdtáji pusztaság." Az előzőekből nyilvánvalóvá válhatott, hogy zsúfolt napirendükből azoknak a kérdéseknek tulajdonítom a legnagyobb fontosságot, amelyek akár közvetlenül, akár közvetve a békével és a nemzetközi biztonsággal függnek össze. Ezek közül is elsőként említeném a leszereléssel kapcsolatos kérdéseket. E kérdések megvitatásában is — az utóbbi időben - észrevehető a megtorpanás. Bizonyára nem tévedek, ha a nemzetközi légkör romlásáért a bizalom csökkenését teszem felelőssé. Azt is látnunk kell azonban, hogy e területen a legcsekélyebb előrehaladás jótékonyan járulna hozzá a bizalom erősítéséhez, a légkör javulásához. Velem együtt nagyon sokan érzik cs hangoztatják a leszerelésben a nagyhatalmak felelősségét, amit az Alapokmány megerősít. Sokan várják reménykedve a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának kedvező alakulását, s várnak