Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Le Monde c. francia lap számára
A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés tagállamaként, a helsinki megállapodás aláírójaként, saját felelőssége tudatában tevékenykedik akár a szövetségeseivel közösen, akár önállóan lép fel a nemzetközi életben. Helyeseljük az európai országok sokoldalú, minden érdekelt fél számára megfelelő, kölcsönösen előnyös együttműködését. Azt tartjuk, hogy az európai országok kapcsolatrendszerén belül igen fontos a Duna menti népek együttműködése, és erre jó lehetőség is van, hiszen Európa legnagyobb vízi útja évszázadok óta összeköti a folyó mentén élő népeket. A jószomszédság és együttműködés már eddig is a Duna mentén élő népek javára vált, s meggyőződésem, hogy a jövőben is jól szolgálja az együttműködő államok érdekeit. Hozzájárulhat olyan közös gondjaink megoldásához, mint a vízgazdálkodás, az energiaellátás, a szállítás, a közlekedés, a környezetvédelem. Közös munkánk egyszersmind elősegíti az összeurópai együttműködés további erősítését. A Duna mentén uralkodó béke és megértés az enyhülésnek, a biztonságnak fontos alkotó eleme lehet Európában. — Az utóbbi években a szocialista világrendszer kibővült. Párhuzamosan mégis az internacionalizmus válsága tapasztalható (Szovjetunió—Kína viszály, vietnami—kambodzsai konfliktus, nemzeti kisebbségek problémái). Véleménye szerint melyek az okai ennek a válságnak? Miben látja az orvoslás lehetőségét? — A kérdés tényként említette, hogy a szocialista világrendszer kibővült, a szocialista országok családja az elmúlt néhány évtizedben nagyobb, népesebb lett. Ez a történelmi tény éppen nem az internacionalizmus „válságára", hanem az ellenkezőjére, életerejére vall. A proletár internacionalizmus fogalma a múlt század közepén jelentkezett a nemzetközi életben, s vele szemben állók azóta hangoztatják szünet nélkül az elv állítólagos válságát. Közben megszületett a világ első szocialista állama, a Szovjetunió, és a szocializmus már három földrészre kiterjedő világrendszerré vált. S ma újabb és újabb önállóvá vált országok népeinek szóvivői deklarálják, hogy a szocialista fejlődés útjára kívánnak lépni. Egyre változatosabb az a nemzeti környezet, amelyben a szocialista építés egyetemes törvényszerűségei, a közös törekvések utat törnek, kibontakoznak, a szocialista elvek megvalósulása megkezdődik. A jelenlegi nézeteltérések objektív okai szerintem — több más mellett — az előző uralkodó osztályoktól örökölt, sokszor igen elmaradott anyagi, kulturális viszonyokban, továbbá a szocialista fejlettségi szint különböző fokában rejlenek. Szubjektív okai pedig jórészt visszavezethetők az új társadalom életében még jelenlevő és ható, néha kiújuló burzsoá nézetek — mint az egoizmus, a nemzeti korlátoltság, a faji előítélet, a burzsoá nacionalizmus és hasonlók — maradványaira. A magyar nép, amikor 33 évvel ezelőtt felszabadult, kapitalista értelemben is elmaradott, feudális csökevényekkel terhelt országban fogott hozzá egy új világ építéséhez, aminek első lépése a háborúban romhalmazzá vált országban az elemi életfeltételek megteremtése volt. Mi megismertük a nehézségek nagyságát, a tévedések lehetőségét, s az azokból származó ká-
