Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Fock Jenő sajtóértekezlete Párizsban

désének szellemében. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy Magyarország és Franciaország között a közeledés a politika területére is kiterjed. Különösen megelégedéssel üdvözölték azt a körülményt, hogy a politikai konzultációk a két ország képviselői között rendszeressé váltak. E konzultációk gyakorlatát mindkét fél a jövőben is alkalmazni kívánja. Úgy gondolják, hogy Magyarország és Franciaország barátságát és együttműködését fejlesztve, jelentősen hozzájárulhat a feszültség csökkentéséhez és a béke megszilárdításához. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Fock Jenő miniszterelnök hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg de Gaulle tábornokot, a Francia Köztársaság elnökét. De Gaulle tábornok a meghívást elvileg örömmel elfogadta. A magyar kormány nevében Fock Jenő miniszterelnök hivatalos látogatásra hívta meg Magyarországra Georges Pompidou miniszterelnököt, valamint Maurice Couve de Murville külügyminisztert, akik ezt a meghívást ugyancsak örömmel elfogadták. 29 FOCK JENŐ SAJTÓÉRTEKEZLETE PÁRIZSBAN Edwin Forte, a Diplomáciai Sajtószövetség elnöke, majd Fock Jenő miniszterelnök mondott bevezetőt. Ezek után Fock Jenő az összegyűlt mintegy 150 újságíró köréből felvetett konkrét kérdéseket az alábbiak szerint válaszolta meg: Kérdés: Gondolja-e, hogy a szocialista demokrácia visszatérése Csehszlovákiában elősegíti-e a dunai együttműködés erősítését, mint ahogyan erről a magyar diplomácia is és a sajtó is három év óta beszél? Válasz: Először a kérdés első felére, Csehszlovákiában a demokrácia visszatérésére. Én a magam számára a kérdést egy kicsit módosítom. Szerintem nem visszatér Csehszlovákiába a demokrácia, hanem megerősödik. Egyébként azzal, ami Csehszlovákiában történik, azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket maguk elé tűztek, a magam részéről és mi magyarok teljes mértékben egyetértünk. Bízunk benne, hogy úgy fognak ezek a kérdések megoldódni, amelyek Csehszlovákiában megoldásra várnak, ahogy azt a csehszlovák párt és kormány vezetői maguk elé tűzték. Éppen ezért meg vagyok győződve arról is, hogy a Duna menti népek együttműködése, úgy, ahogy három éve beszélünk róla, s úgy ahogy húsz év óta is beszélünk róla - mert most ünnepelte a Duna-bizottság például a 20. évfordulóját -, erősödni fog a csehszlovák események következtében is. Ezt a véleményünket az sem befolyásolja, hogy aggodalommal nézünk sok olyan kísérő jelenségre, amelyek ezt az igen pozitív fejlődést befolyásolják és kissé be is árnyékolják. Nekünk például nem tetszik az, hogy a csehszlovák sajtó szemünkre veti, hogy a személyi kérdésekben miért nem foglalunk állást. Ezt sajtónkon keresztül meg is magyaráztuk, ahogyan nem foglalunk állást abban,