Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)
Tekintettel arra, hogy a római jegyzőkönyvek a Duna-völgy viszonyainak fejlődésében egy bizonyos étape-ot jelentenek és hogy azok hasznos és időszerű voltát a lengyel külügyminister úr is elismerte Hory követtel szemben, aktuálisnak tartjuk röviden ismertetni Magyarország álláspontját a Dunamedence kérdésében: 1. Egyszerű gazdasági szerződéseket Magyarország mindenkor hajlandó szomszédaival megkötni. 2. Meg nem támadási és be nem avatkozási szerződéseket, illetve egy gazdasági Duna federáció létesítésére irányuló szerződéseket Magyarország abban az esetben hajlandó kötni a kisentente államokkal, ha a) . mindenekelőtt fenntartás nélkül elismerik Magyarország katonai egyenjogúságát, b) ha Magyarország helyzete nem lesz rosszabb, mint ahogyan az a békeszerződés által szabályozva lett. (Békés propaganda, kisebbségek.) 3. Kölcsönös katonai támogatást biztosító szerződések kötéséről is hajlandók vagyunk tárgyalni szomszédainkkal, de kizárólag területi revízió ellenében. Ezek a feltételek nagyjában azonosak azokkal, melyeket Magyarország tavaly a Laval — Mussolini-féle római protocolle alapján megindult tárgyalásokon felállított. 4 2 Ezeket a feltételeket annakidején Lengyelországgal is közöltük, mely azokat tudomásul vette és kijelentette, hogy Magyarország álláspontját támogatni fogja. Ezt a kijelentést most megismételték Varsóban abban a formában, hogy Lengyelország álláspontja a dunai kérdésben változatlan és magatartását ezután is Magyarország érdekei szabják meg, miért is hálás köszönetet mondunk. Fentiekkel kapcsolatban megállapítandó volna, hogy mi a lengyelek felfogása általában a dunai államok megszervezésének kérdésében. 2. Az osztrák, illetőleg német felfegyverkezési lépést az adott körülmények között nem akarjuk utánozni. Erre a jelen pillanatot alkalmasnak nem tartjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a lépés elmaradása bizonyos szempontból hátrányos lesz nekünk, mert egy esetleges konferencián eggyel több követeléssel fog kelleni előállnunk, mikor már úgyis sok van. Ausztriának a fegyverkezési jogon túl tulajdonképen nincs követelése se területi, se kisebbségi téren. A magyar kormány ezeket tekintetbe véve elhatározta, hogy semmiféle dunai konferenciára el nem megy, mielőtt teljes egyenjogúsága előzetes elismerést nem nyert. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy számíthatunk-e a lengyelek támogatására ha az általános védkötelezettséget bevezetjük? 4 2 Mussolini és Laval 1935. január 7-i megegyezése alapján — mely a dunai paktum létrehozására is vonatkozott — 1935 májusában Velencében tárgyalások folytak a római blokk tagállamai között. A tanácskozáson a dunai államok között a kölcsönös segélynyújtási és megnemtámadási szerződés megkötéséről volt szó. A tárgyalásokon résztvevő Kánya, magyar külügyminiszter visszautasította a kölcsönös segélynyújtási egyezményt, csak rövidlejáratú benemavatkozási és megnemtámadási szerződés megkötésének a gondolatát tette magáévá. Azonban az utóbbit is két feltételhez kötötte. Egyrészt azt követelte, hogy a kisantant 1936 januárig ismerje el Magyarország katonai egyenjogúságát, másrészt a kisantant államokban élő magyar kisebbségek helyzetének megjavítását kérte. 117
