Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - V. Mussolini és Schuschnigg velencei találkozója. Fordulat Olaszország osztrák politikájában
Eden azt válaszolta, hogy itt tényleg az a felfogás uralkodik, hogy Olaszország Afrikában és Spanyolországban oly nagy mérvben van lekötve, hogy már nem foglalkozhatik olyan komolyan Ausztriával, mint azelőtt, aminek folytán Németország esélyei a Duna mentén növekedtek. Előadtam ismert felfogásomat, amely eme nézet ellen szól. A dunai kérdésről Eden nem nagyon szabatosan odanyilatkozott, hogy ,,Anglia nem tud nem érdeklődni eme probléma iránt, mert nem felejtheti el, hogy 1914ben a Duna mellől indult ki a világháború". Nem akarunk — folytatta — „intrude in", de minden törekvésünk odairányul, hogy ott is biztosíttassék a béke és az egyes államok függetlensége. Erre megismételtem a Yansittartnak mondottakat kiemelve, hogy a háború veszélye ezidőszerint egyáltalában nem forog fenn, de a közeledés a kisentente államokhoz rendkívül lassan halad előre és ha egyáltalán, úgy csak hosszú nehéz tárgyalások után fog sikerülni. Eden az általam elmondottak után belátta a helyzet nehézségeit és elismerte, hogy évekig is eltarthat, míg a közeledés létrejöhet és egyszersmind örömének adott kifejezést afelett, hogy nézetem szerint legalább egyelőre a béke veszélyeztetéséről beszélni nem lehet. Azután áttért az általános európai helyzetnek megvilágítására. A spanyol kérdésről kevésbé optimisztikusan nyilatkozott, mint Vansittart, de megegyezett vele abban a felfogásban, hogy a válság még soká fog tartani. Megemlítette, hogy a németek neki bevallották, hogy a maguk részéről szeretnék a spanyol ügyet likvidálni. Az angol—olasz viszonyról Eden odanyilatkozott, hogy tekintettel Mussolini nagy idegességére és ingerlékenységére, ő (Eden) nem bánta, hogy az olasz laptudósítókat Londonból visszahívták, mert ittlétük további kellemetlen sajtópolémiákra adhatott volna alkalmat. Az angol kormány — folytatta — mindent megtett az Olaszországgal való feszültség enyhítésére és megkötötte a Gentlemen's Agreement-et, 1 3 dacára annak, hogy az 1 3 1937 január 2-án Rómában Ciano olasz külügyminiszter és Sir Eric Drummond római brit nagykövet az alábbi szövegű Gentlemen's Agreement-et írták alá: „A brit kormány és az olasz kormány azon óhajtól vezéreltetvén, hogy az általános béke és biztonság érdekében fokozott mértékben járuljanak hozzá az egymásközti, valamint az összes Földközi tengeri államok közötti viszonylatok megjavításához, és el lévén határozva arra, hogy e hatalmak jogait és érdekeit tiszteletben fogják tartani, elismerik, hogy a Középtengerbe való behajózás, a Középtengerből való kihajózás és Középtengeren való áthajózás életbevágó érdeke úgy a brit birodalom különböző részeinek, mint Olaszországnak is és hogy ezek az érdekek semmi tekintetben sem összeegyeztethetetlenek; ezért tehát állást foglalnak minden olyan törekvés ellen, amely a status quo megváltoztatására irányulna, vagy — amennyiben róluk magukról volna szó — ilyen megváltoztatást, amennyiben az a Földközi Tenger körében fekvő területek feletti nemzeti szuverénitásra vonatkoznék, kívánatosnak tartana; ellenben kötelezik magukat arra, hogy az említett területen fennálló jogaikat és érdekeiket tiszteletben fogják tartani; kötelezik magukat továbbá arra is, hogy tőlük telhetően igyekezni fognak megakadályozni minden olyan tevékenységet, amely a jelen nyilatkozat által megerősített jó relációknak ártalmára lehetne. E kijelentésnek rendeltetése a békés célok előmozdítása lévén, az nem irányul semmiféle más hatalom ellen." Fenti megállapodás lényege: Olaszország nem használja ki Spanyolországban folytatott intervencióját a földközi-tengeri status quo megváltoztatására, Nagy-Britannia viszont hallgatólagosan tudomásul veszi Olaszország spanyolországi beavatkozását. 422
