Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

einen vernünftigen Akkord mit Deutschland begrüssen" és addig is míg az létrejön, határozottan kijelentette, hogy német ellenes külpolitikát folytatni nem fog, hangsúlyozta egyúttal azt is, hogy nem engedi magát leszorítattni az olasz barátság külpolitikai útjáról. Visszatérve a Német Birodalomra, kifejtette, hogy egy támadást kizáró egyezmény nem elégítené ki az osztrák kormányt, mert az osztrák nemzeti szocialisták belpolitikai agitációval remélik ismert céljukat elérhetni. Erre vonatkozólag kellene Németországnak garanciát adni. (pl. be nem avatkozási szerződés megkötése útján). A kancellár további fejtegetései során kivehető volt, hogy Hitler német birodalmi kancellár március 7-i lépése (a rajnai zóna remilitarizálása) Bécsben rendkívül nagy aggodalmat keltett. Attól tartanak, hogy a következő lépés, ha a németek a mostani válságon szerencsésen átesnek, Ausztria ellen fog irányulni. Talán ez magyarázza meg azt a körülményt, hogy Schuschnigg oly meleg szavakkal emlékezett meg Hodzsa csehszlovák miniszterelnökről, aki szerinte sokkal őszintébb és rugékonyabb, mint Benes, aki nagy merevséggel ragaszkodott mindig a megkötött szerződések betartásához. Ljból határozottan kijelentette, hogy az osztrák kormány a római hármas blokkhoz a jövőben is biztosan ragaszkodni fog. Ezután én vettem át a szót és hangsúlyoztam az osztrák miniszterek előtt, hogy Schuschnigg prágai és Hodzsának párisi és belgrádi látogatásai azt az általános benyomást keltették — amint azt különböző diplomaták is megemlítették előttem — hogy Bécsben a francia befolyás felülkerekedett és hogy a jelenlegi helyzetet arra akarják kihasználni, hogy Ausztriát eddigi barátaitól eltérítsék és Magyarországot ilyen módon izolálják. A mi bizalmunk az osztrák kormányban természetesen egyáltalán nem rendült meg és egy pillanatig sem kételkedtünk az Ausztria részéről adott ígéretben. Mindazonáltal a fentemlített felfogásra való tekintettel hasznosnak tűnik fel előttünk, hogy közös kérdésekben követendő külpolitikának vezérfonalát újból kétségbevonhatatlan módon lerögzítsük már abból az okból is, hogy páncélozva legyünk egy esetleg a jövőben megújuló támadással szemben, amely a jól bevált magyar-osztrák barátságot érinthetné. Ezért álláspontunkat a kis-entente államaihoz való közeledésben újból és mégegyszer pontosan le kellene szögezni. Felfogásunk szerint ezzel kapcsolatban a következő alapvető tételeket kellene szem előtt tartani: 1. A poltikai közeledés a kis-ententehoz általában korai, eltekintve attól az esettől, ha sikerülne lépésről-lépésre Jugoszláviához közeledni. Csehszlovákiával minden politikai megegyezést ki kell zárni. Romániához nézetem szerint nem volna könnyű politikai szempontból közeledni már csak Titulescu külügyminiszternek erős szovjetbarát magatartása miatt sem. 2. Gazdasági közeledés ellen elvileg természetesen nincs kifogásunk, de egyelőre csekély eredményekkel is meg kell elégednünk. Jelenleg csakis kétoldalú gazdasági szerződéseket kellene kötni a helyzet javítására, de nem volna szabad az úgynevezett gazdasági Duna-konfederációra törekedni, mert egy ilyen terv az érdekelt nagyhatalmak ellenállásán megtörnék, pedig ezeknek a nagyhatalmaknak a piacaira úgyszólván mindegyik dunai állam rá van utalva már abból az okból is, mert — amint ismeretes — beható tanulmányozás után meg lett állapítva, hogy a dunai államoknak egy ötös kombinációja a résztvevők közül teljesen egyet sem elégítene ki. 154