Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

hogy a belgrádi tartózkodás befejezésével a csehszlovák miniszterelnök még ellátogatott néhány vajdasági szlovák községbe, melyeknek a magyar uralom alatt országgyűlési képviselője volt. E szlovák falvakban Hodzsát demonstratív ünneplésben részesítették, melynek mindazonáltal a szerbekre megvolt a kellemetlen mellékíze. Avasúti állomásokon ugyanis Hodzsa mellett a cseh demokrácia és szabadság kifejezett hangoztatásával és a jelenlegi reakciós szerb rezsim feltűnő lehurrogásával tüntettek, úgy hogy a rendőrség több helyen közbelépett s a demonstrálókat letartóztatta. Ami a Belgrádban folytatott tárgyalásokat illeti, Hodzsa itteni tartózkodása folyamán 4 ízben, összesen mintegy 7 órát tanácskozott Stojadinovic-csal. Már e tárgyalások hosszú tartamából is arra lehet következtetni, hogy a két miniszterelnök nemcsak az általános politikai helyzetet beszélte meg, hanem speciális kérdésekkel, elsősorban a dunai problémával foglalkozott. Martinac külügyi vezértilkár, akinél a napokban a Hodzsa-féle tárgyalásokról érdeklődtem, megerősítette előttem, hogy a tanácskozások fő témáját a Dunamedence gazdasági és politikai rendezésének problémája alkotta. Martinac ennek kapcsán kiemelte, hogy a csehszlovák miniszterelnök nem hozott Belgrádba egy merev keretek közt mozgó, részleteiben is kidolgozott tervet, sem a gazdasági, sem a politikai rendezést illetően, hanem a két miniszterelnök az egész kérdéskomplexumot csak nagy vonásaiban tárgyalta meg, téves és legalább is korai volna ennélfogva a tanácskozások sikeréről vagy sikertelenségéről beszélni. Szavaiból mindazonáltal kivettem, hogy azt az élant, amellyel. Hodzsa itt terveit előterjesztette, a tárgyalások során lényegesen mérsékelnie kellett és szerb részről tervei megvalósításának kilátásait biztatóknak nem tartják. A tárgyalások eredménye főképp abban áll, hogy Stojadinovic hozzájárult e tervek kidolgozásához. Martinac a gazdasági tervet illetően kifejtette, hogy eddig számos terv merült fel a Dunamedence gazdasági viszonyainak rendezésére. Stojadinovicnak, aki különben is igen élénk érdeklődéssel viseltetik a gazdasági kérdések iránt, nem volt — úgymond — semmi oka arra, hogy opponáljon még egy ily terv kidolgozása ellen. A főelv, ami Jugoszláviát e tekintetben vezérli csak az, hogy a gazdasági terv ne Németország vagy Olaszország kikapcsolásával, illetve ne oly alapon jöjjön létre, melyet e két állam nem fogadna el. Jugoszlávia — úgymond — nem egyezhet bele német és olasz gazdasági kapcsolatainak csorbításába s csak oly megállapodást fogadhat el, mely részére előnyöket biztosít. Hogy az Ausztriával való szorosabb gazdasági viszony ezeket az előnyöket meghozza-e, azt egyelőre biztonsággal megállapítani nem lehet. Ami a politikai tervet illeti, a külügyi vezértitkár vonatkozó kérdéseimre kijelentette, hogy Jugoszlávia szempontjából egy kölcsönös segélynyújtási egyezmény nem jöhet szóba, mert ennek éle ma Németország ellen irányulna, már pedig Jugoszlávia minden oly egyezményt, melyet Németország akár közvetve is maga ellen irányítottnak tekint, leghatározottabban visszautasít. A kölcsönös segélynyújtásról szóló híresztelések, mondá Martinac, francia oldalról lettek terjesztve. Ausztria függetlenségének biztosításában Jugoszlávia nem működhet közre s még az esetben is, ha Franciaország és Anglia erre nézve kötelezettséget vállalnának, Jugo146