Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

Kovács Mária-Márta A KÜKÜLLŐI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE ÖTVÖSMŰVÉSZETI ÉS ÓNMŰVESSÉGI EMLÉKEI II. Ötvösmunkák és ónedények a források tükrében A 16-18. század protestáns egyházai gyakran használtak világi eredetű liturgikus tárgyakat, így az ón- és ötvöstárgyak jelentős részét református gyülekezeteink őrizték meg. Sorozatunk folytatásaképpen az alábbiakban a Küküllői Református Egyházmegye újabb tizenkét egyházközségének (Désfalva, Dicsőszentmárton és egykori leányegyháza Csüdőtelke, Egrestő, Erzsébetváros, Gógán, Gógánváralja, Harangláb, Héderfája, Kerelőszentpál, Kiskend, Kóródszentmárton) műtárgyait ismertetjük. A 90 darabból álló emlékanyag kiváló áttekintést nyújt a régió 17-20. századi egyházművészeti, egyháztörténeti emlékeiről. A gyülekezet anyagi ereje minden esetben megmutatkozik a klenódiumok anyagán és díszítettségén. Az ón- és ötvöstárgyak mellett számos művészi megmunkálású rézedényt is találunk. A katalógus egyharmadát a 19—20. századi emlékanyag képezi, és 61 darabot számlál a réginek nevezett, 16—18. századi művészettörténeti stílusokat őrző ötvös- és óntárgyak gyűjteménye. Az értékes alkotások a művészi szempontból érdektelen kegytárgyakkal egyútt maradtak fenn. Az ország különböző vidékeiről származó, és a küküllői gyülekezetekben fennmaradt művek világosan megmutatják e községek kapcsolatait a különböző kézműves központokban dolgozó ötvösökkel, ónöntőkkel. A fennmaradt emlékanyag mellett levéltári források segítségével tudjuk rekonstruálni az egyházközségek 18-19. századi úrasztali felszerelését. A különböző összeírások alapján felmérhető az egyházi vagyon gyarapodása, de az időközben megsemmisült, eltűnt klenódiumok is. Arról is tudunk, hogy néhány gyülekezet áruba bocsátotta klenódiumait, a tárgyak ellenértékét általában templomjavításra fordították. Harangöntéshez szükséges nyersanyagként gyakran áldoztak fel ónedényeket. A sérült ezüst- és ónedények anyagát általában újak készítéséhez használták fel, ezt sokszor az edény feliratán jelezték. A Küküllői Református Egyházmegye gyülekezeteinek javait nem az esperesi vizitáció jegyzőkönyveibe vezették be, hanem az erre a célra indított conscriptiokba. A vizitációs jegyzőkönyvekben csak elvétve találunk ilyen jellegű adatokat, ezek elsősorban a klenódiumok beszerzésére vagy tárolására vonatkozó rendeletek. 1746-ban például a désfalvi kurátornak meghagyták, hogy az eklézsia pénzéből minél hamarébb keresztelő edényt vegyen, mert külömben a külső edényből meg nem engettetik a keresztelés.

1 A 18. század végén az új adományokat is a vizitációs jegyzőkönyvben említik. Az 1792-es dicsőszentmártoni vizitációkor jegyzik fel Szentpáli Benjámin adományait,

1 1796-ban Bethlen Pálét Gógánváralján.

3 Az utolsó conscriptio 1816-ból származik,

4 a 19. század folyamán az úrasztali edények lajstromát, az új adományokat és a hiányzó darabokat az egyház1 KükEhmLvt prot. II/3. 387. 2 KükEhmLvt prot. II/5. 266. 3 Uo. 410. 4 KükEhmLvt Conscr. 1816. 459