Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században
Esperesi vizitációk a Küküllői Református Egyházmegyében a 17. században A Küküllői Református Egyházmegye 17. század eleji történetéről viszonylag kevés adatunk van. Pokoly József említi egyháztörténetében, hogy 1606 körül az egyházmegye esperese Babarczi Tamás 5, viszont nevének nyoma az egyházmegye későbbi feljegyzéseiben nem található. Bonyhai Simon György szerint, aki összeállította a küküllői esperesek névsorát, Patakfalvi Mózes volt az egyházmegye első esperese 1620-ban. 6 Állítása alighanem téves, mert 1623-ban Csávási Lukács volt az egyházmegye esperese, Patakfalvi bizonyíthatóan csak 1634-től töltötte be a tisztséget. A jegyzőkönyv utódául Dési István küküllövári lelkipásztort említi, aki 1638-ban foglalta el az esperesi hivatalt. 1640-ben már az esperesi székben Dadai János küküllövári lelkész ült, az ő idejéből maradt fenn az egyházmegye első protokolluma, így 1648-tól kezdve már átfogóbb képet alkothatunk a küküllői egyházmegye állapotáról, történelmének alakulásáról. 1642-ben elkészítette az egyházmegye egyházközségeinek első összeírását, de ez sajnos nem maradt fenn. Utóda, Vajdaszentiványi János, 1676-ban hasonló, 50 oldalas latin nyelvű conscriptiot készített a küküllői egyházközségek ingó és ingatlan javairól, papi és mesteri fizetéseiről. Az összeírás, és a 1677-1699 közötti korszakban felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján, az egyházmegye anya- és leányegyházai ezek voltak: Küküllővár, Sövényfalva (filiája Adámos), Vámosgálfalva (filiája Küküllőpócsfalva), Csávás, Dányán, Küküllőalmás, Ebesfalva, Gógán (filiája Gógánváralja), Bonyha (filiája Bernád), Héderfája (filiája Mikefalva), Küküllőszéplak, Kóródszentmárton (filiája Kórod), Balavásár (filiája Egrestő), Nagykend (filiája Kiskend), Nagyteremi, Búzásbesenyő (filiája Kerelő), Kerelőszentpál (filiája Marosugra és Magyardellő), Maroscsapó, Radnót, Mezőbodon, Marosbogát, Magyarherepe, Magyarsülye, Nagymedvés (filiája Magyarszentbenedek), Bethlenszentmiklós, Boldogfalva, Magyarkirályfalva, Szőkefalva, Kutyfalva, Harangláb (filiája Désfalva), összesen tehát 30 anyaegyház és 13 filia. Ezek mellett az összeírás említ két desolata egyházközséget is, melyek az 1658-as tatár beütéskor pusztultak el: Csapószentgyörgy és Marosdátos. Előbbi Maroscsapónak volt filiája, utóbbi Mezőbodonnak. 7 Ez az állapot többnyire a 18. században is fennmaradt, néhány leányegyház anyaegyházzá fejlődött (Gógánváralja, Mikefalva, Marosugra, Kiskend, Egrestő), és új filiák alakultak (Medgyes, Ernye, Dicsőszentmárton, Adámos, Teremiújfalu, Somogyom, Szászvesszős, Oláhdellő, Oláhkocsárd). Az egyházmegye gyülekezetei közül Küküllővár volt a legjelentősebb, lelkészei többnyire az esperesi tisztséget is betöltötték. Vizitáló esperesek A vizitációk rendszeressége és hatékonysága, a jegyzőkönyvek tartalmi gazdagsága többnyire az egyházlátogatást végző esperes lelkiismeretességétől függött. Ez természetszerűen fordítja tekintetünket az esperes személye és életpályája felé. A 17. századi (1676-1699) vizitációs jegyzőkönyvek Vajdaszentiványi János gógáni és vámosgálfalvi, Fogarasi Tamás teremi és Gönczi István gógáni lelkész esperessége idejéből származnak. 5 Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Bp. 1904. V. 207. 6 KükEhmLvt Conscr. 1714. 8. Ezzel kapcsolatban az 1788-as jegyzőkönyvben ezt találjuk: A hazánkon keresztülvonuló viharok közüllegkeményebben sújtotta egyházvidékünket az 1658. évi pusztítás, mikor a Maros mellett fekvő Dátos, Csapószentgyörgy, Kerelö nevű helységekbeni magyarság elpusztíttatván, azon eklézsiáink is elenyésztenek. KükEhmLvt. prot. Kónya-Fogarasi 65. 8
