Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról

Horváth Iringó: A KÜKÜLLŐI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE RÉGI TEXTÍLIÁIRÓL Jelen tanulmány a kötetben szereplő tíz település ránk maradt 17-18. századi textíliákból álló emlékanyagát kívánja feldolgozni. A dokumentáció során, a tárgyak mellett, felkutattuk a rendelkezésre álló korabeli forrásokat is, amelyek többsége a kötetben szerepel. Éppen ezért, ezek részletes ismertetésétől eltekintünk, s a tanulmány első felében csupán utalni fogunk a textíliákra vonatkozó adatokra. Bár a Kiiküllő-mente mint régió több esetben is felkeltette a kutatók figyelmét, a textíliák tekintetében a rendelkezésre álló szakirodalom csekély. Mindössze két szakember, Palotay Gertrúd és Szentimrei Judit munkássága érinti e témát. Előbbi a Debreczeni László utazásai során felkutatott darabok és Darkó Ákos fényképei alapján dolgozta fel egy-egy tanulmányában az értékesebbnek ítélt térítőkét, kendőket, keszkenőket. Szentimrei Judit elsősorban a népművészettel foglalkozott, ám munkájában több helyen is bemutat egyházi tulajdonban lévő 18. századi darabokat, utalván arra, hogy ezek lehettek a népi hímzések motívumkincsének előképei.

1 Időrendi sorrendben követve a forrásokat, a textíliákról a 17. századból kevés adat áll rendelkezésünkre. A Dadai János esperessége alatt 1648-1658 között készült vizitációs jegyzékben, csupán egyetlen helyen, Radnóton találunk textíliára vonatkozó bejegyzést.

2 Az 1676-os latin nyelvű, néhol magyar bejegyzésekkel tarkított összeírás több esetben is utal a meglévő textíliákra, ám sokszor az ezek mennyiségére vonatkozó adatokat nehéz kiszűrni belőle, mert mindössze annyit árul el, hogy a gyülekezet tulajdonában volt kendő, abrosz és szőnyeg is. Az összeírás értelmezését igencsak megnehezíti, hogy több esetben későbbi adatokat is rögzít, amelyekről nem tudjuk megállapítani, hogy mikor jegyezték a felsorolás tételei közé. Néhány esetben a latin feljegyzéseket magyar nyelvű összeírással egészítették ki, amely feltehetően az 1676-os, illetve 1681-es állapotokat tükrözi.

1 A 18. századból két rendszeres összeírás (conscriptio) maradt ránk, amelyek elégséges adatot szolgáltatnak ahhoz, hogy képet alkossunk a gyülekezetek korabeli úrasztali tárgyairól. Az első 1714-ben, a második 1749-ben készült, és csaknem valamennyi gyülekezet vagyontárgyait rögzíti. A 35 év távlat azt is megmutatja, milyen mértékben változott egy-egy gyülekezet használati tárgyanyaga. Találkozunk olyan esettel, amikor kivétel nélkül ugyanazok a tárgyak ismétlődnek a felsorolásokban (Balavásár), máshol több (Ádámos, Dányán, Búzásbesenyő), néhol kevesebb (Bernád, Bonyha, Csávás) textíliáról szólnak a jegyzékek. A század második feléből, sajnos, nem maradt ránk hasonló összeírás, viszont többnyire lelkiismeretesen bejegyezték a későbbi adományokat. Módszeres összeírásra legközelebb a 19. század elején, 1816-ban került sor. Míg a fémtárgyakat tételesen felsorakoztatták, addig a textíliákra vonatkozóan rendszerint egyetlen bekezdés ismétlődik: Vannak ezeken kívül több megkívántató arany és ezüst skófiummal s külömb-külömbszínü selyemmel virágokra kivarrott abroszok és asztalkeszkendők, és egyéb apparatusok* Néhány esetben azt is megjegyzik, hogy összesen hány darab textíliát számoltak össze (Balavásár, Bernád, Bethlenszentmiklós), és csupán egyetlen esetben (Búzásbesenyő) találunk tételes felsorolást. Az éven' Szentimrei Judit: Szőttesek és varrottasok. In: Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő: Kis-Küküllö vidéki magyar népművészet. Kriterion Bukarest 1978. 145-253. 2 KükEhmLvt prot. II/l. 3 KükEhmLvt prot. 1/2. 51. 4 KükEhmLvt Conscr. 1816. 184. 503