Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Küküllői Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései 1. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 6-1.) Kolozsvár 2008.
Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain
Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain Az egyházfegyelmezés intézményének csírái Amennyiben tágan értelmezzük az egyházfegyelmezés kérdését, és annak kialakulását vizsgáljuk, mindenekelőtt a 16. századi zsinati végzéseket kell szemügyre vennünk. Az első zsinatok fennmaradt határozatai expressis verbis nem szólnak a kérdésről, kezdeti formájának lenyomatait pedig nem a dogmatikai tételek tisztázása idején kell keresnünk, hanem az egyházkormányzati szerkezet kiépítési próbálkozásai tájékán. Egészen természetes, hogy pl. a püspöki vizitáció intézményével kapcsolatosan gondolnunk a valamilyen formában gyakorolt fegyelmezésre, amely mind a lelkészekre, mind a gyülekezeti tagokra kiterjedhetett. Az erdődi zsinat (1545), a dogmatikai tisztázások erőteljes késztetése alatt, csak a püspöki utódlás kérdésével foglalkozott, ám a második tornai vagy toronai zsinat (1550) már 19 pontban foglalta össze a püspöki látogatás menetét (ha hinni lehet a másodrendű források híranyagának, ugyanis a zsinat korabeli végzései nem maradtak ránk 1). A kérdéskört a két évvel később tartott beregszászi zsinat is napirendjére tűzte. A fegyelem szó és a fegyelmezésre is épülő egyházi szerkezet gondolata először az óvári zsinat (1554) végzéseinek a 9. pontjában került elő, amelyben arról van szó, hogy a lelkészi közösség élére szuperintendenseket és espereseket (elöljáró papokat - praelatos) kell állítani; nekik kellett őrködniük a tan és a szertartások terén megkívánt egyetértés és a tisztességes fegyelem fölött." A második erdődi zsinat (1555), azon túl, hogy szentesítette a püspöki és az esperesi tisztségeket, a fegyelmezés kérdését gyülekezeti szintre is kiterjesztette, legalábbis ezt olvassuk ki a lelkészek és egyházi szolgák életéről szóló VII. cikk utolsó mondatának egyik kifejezéséből (intsék): „továbbá a lelkészeknek és presbytereknek tiszte még, hogy ne csak szónokoljanak a nép előtt, hanem házanként is intsék és tanítsák azokat". 3 Az ötvenes évek közepétől számított évtizedben hitviták sora következett, amelyek másodrangúvá fokozták le az egyházszervezési kérdéseket, pontosabban az egyház néhány évre-évtizedre befagyasztani látszott kezdetleges szerkezetének továbbépítését. A fegyelmezés e gyakorlati kérdésére nézve is csak elvi tisztázások születtek, lásd a Debreceni Hitvallás (1562) azon részeit, amelyek igazából az egyházközségi fegyelmezés körébe tartoznának (játék, tánc, látványos mulatságok), 1 Kiss Áron a 16. századi zsinatokról írt könyvében Geleji Katona Istvánra, Pápai Páriz Ferencre hivatkozva mondja a zsinatról, hogy azon a szuperintendens egyházlátogatása és jurisdictiója került elő. Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp. 1881. (A továbbiakban: Kiss Áron) 21-22. 2Uo. 31. 3 Uo. 37.
