Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
17-18. századi textíliák a Nagy sajói Káptalan - református egyházközségeiben (Horváth Iringó)
Horváth Iringó 397 Adatokat keresve még a következő könyvet is számításba vehetjük: 1890-ben Ineze Lajos szerkesztésében megjelent a Névkönyv az Ev. Református Egyházkerület számára, amelyben A nagysajói egyházmegye történetét is bemutatja. A történeti adatok mellett amelyek között több esetben említ például egy 1622-es vagyoni összeírást is -, néhány esetben textíliákra is utal. Sajnos, ennek használatánál sok gond akad. Elsőként az, hogy az itt felsorolt településnevek nem egyeznek teljesen a kötetben közzétett gyülekezetekével. Másodjára azért, mert a könyvben említett textíliák többsége, évszám által, a 19. századra datálható, így nem képezi részét a tanulmánynak. A települések többségében egy-két textília szerepel, néhány szóban, de csak öt gyülekezet felsorolt darabjai között találunk olyan adatokat, amelyek valamilyen módon segítenének a tárgyak azonosításában. Debreczeni László 1928-1929-ben járt ezen a vidéken az egyházkerület megbízásából. Vázlatfüzetének 13 6 lapjain csupán három településen (Cegőteike, Szentmáté, Újős) készült rajzaival találkozunk. Alapos munkájának köszönhetően, ezek az adatok sok segítséget nyújtanak a textíliák szempontjából is, ugyanis valamennyi értékesnek ítélt darabot felsorolt, némelyikről vázlatot is készített. Debreczeni László vázlatai alapján Darkó Ákos segítségével egyes darabokról fehér-fekete felvételek készültek. 13 7 A tárgyak többsége - 12 textília, amelyek közül ma már csak egy található (átalakítva) a helyszínen - Cegőtelkéről származik, ám néhány fénykép - a három textília közül valamennyi ma is megtalálható - Újősön is készült. A felvételek egy részét Palotay Gertrúd publikálta 1944-ben megjelent Szolnok-Doboka magyar hímzései című tanulmányában 13 8, amelyben 6 darab, ma már nem létező cegőtelki textília látható. A megjelent szakirodalomból még egyetlen kiadványt 13 9 említenék, pontosabban egy tanulmányt, amelyet szintén Palotay Gertrúd írt A magyar református templomok úrasztali térítői címmel. Ebben a tanulmányban egyetlen rövid adatot közöl Cegőtelkével kapcsolatosan, miszerint itt volt egy olyan 18. századi kendő, amelynek oldalait jellegzetes erdélyi árkádsoros minta díszítette. Az adatot Debreczeni László szolgáltatta, és vázlatai, valamint a felvételek között ráismerhetünk erre a mintára, ám maga a kendő mára már nincs a gyülekezet tulajdonában. Jelen kötetben 19 település szerepel. A vizitációk hat gyülekezet - Aranyosmóric (1812), Árokalja (1808, 1810), Galacfalva (1808), Sófalva (1808), Cegőteike (1808, 1810, 1812) és Szentmáté (1814) - esetében említenek valamit a textíliákkal kapcsolatosan, rendszerint a legújabb adományokat. Részletesebb összeírás az 1808-as galacfalvii vizitációkor 14 0 készült, ám ennek adatai csak annyit közölnek, hogy a gyülekezet tulajdonában három különféle abrosz -patyolatkötéses, kamuka (damaszt) és sima vászon' 4' -, valamint több kendő, egyike arany virággal varrott 14 2, volt található. Ugyanebben az évben Sófalván 14 3 is volt összeírás, amely szerint 4 abrosz és 6 kendő képezi a gyülekezet tulajdonát. Ezek is különféle anyagokból készültek - kamuka, zöld selyem, ketteje pedig hosszú re13 6 Debreczeni 1928-1937. 13 7 Darkó. Textíliák felvételei. 7-10. doboz. 13 8 Palotay Gertrúd: Szolnok-Doboka magyar hímzései. In: Szolnok-Doboka magyarsága. Szerk. Szabó T. Attila, Dés-Kolozsvár, 1944. 13 9 Magyar református templomok I. kötet, Szerk. Kováts J. István, Atheneum, Budapest 1942. 289-313. 14 0 Nagysajói Prot. 255-256. 14 1 Uo. 255. 14 2 Uo. 255. 14 3 Uo. 252-253.
