Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Ötvösmüvek (Kovács Mária Márta)
Ötvösművek 507 esetben személye kizárt. Szalay Emőke a beregdédai pohár vésett IN jegyének feloldását kísérelte meg. Feltételezései szerint a kassai II. Nagymihályi István jegye lehet, aki 1635 és 1643 között szerepel a városi és céhiratokban. 2 4 Összehasonlítva a pohár és a tányér feliratát, azonos kézre vall, a tányér 1643-as évszáma egybeesik a mester kassai tevékenységével, ugyanakkor adományozójának környékbeli származása is azt igazolja, hogy valóban a kassai mesterről van szó, így elfogadjuk Szalay Emőke véleményét. Debreceni László feljegyzéseiben hibásan, NI jegy olvasható. 2 > Részletes leírását az 1799-es jegyzőkönyvben, első említését szintén az 178l-es vizitációban találjuk. 2 6 A 17. század végén készült az őraljaboldogfalvi hatszögletű tányér, amely feltételezések szerint szintén a Malomvízi Egyházközség tulajdonát képezte (kat. 31, 45. ábra). Peremén, a csúcsok vonalában hat különböző, domborított, gravírozással körvonalazott virágot helyeztek el, kerek öblében gazdag gyümölcscsokor látható (46., 47., 48. ábra). Peremén, két virágmotívum között, vésett felirat szegélyezi a stilizált levélkoszorúba foglalt Serédi címert: SEREDI SOFIA / 1690." Az adományozásra Serédi Zsófia özvegysége idején került sor, Rhédei Ferenc 1685-ben bekövetkezett halála után. Valószínű ebben az időszakban gyakran tartózkodott testvére, Serédi Klára malomvízi birtokán, így juthatott e tányér a malomvízi egyház vagy a Kendeffí család tulajdonába. A tányér készítője eddig ismeretlen. Tányérunk egy készlet egyik darabja volt, mivel két azonos tányért ismerünk a Salgó Miklós gyűjteményéből, amelyek az Andrássy gyűjteményből származnak.' s A fent említett tölcséres pohárhoz hasonlóan 1782 után, 1891 előtt került az őraljaboldogfalvi gyülekezet tulajdonába, rá vonatkozó levéltári feljegyzést nem találtunk, a vizitációs jegyzőkönyvben sem szerepel. A 17. század végének kiemelkedő szépségű darabja a marosnémeti nyolcszögletű tányér (kat. 33, 50. ábra). Peremének domborított, gravírozással körvonalazott leveles indái között, nyolc különböző virágforma helyezkedik el, minden második kinyílt formában. Öblét domborított, leveles keretbe foglalt virág díszíti, amelyet poncolt indák szegélyeznek (51., 52. ábra). A dús, húsos szirmú virágok, a könnyedséggel ívelő levelek és indák a tál készítőjének mesterségbeli tudását hangsúlyozzák. Mestere a szebeni Johannes Christopherus Schwartz (lásd a tányér peremén beütött mesterjegyet, 53. ábra), aki 1689-1705 között tevékenykedett." 9 A felvidéki Újbányáról származó mester 1687-ben került Nagyszebenbe, ahol Sebastian Hann tanítványa volt, majd mesterként 1705-ig a nagyszebeni ötvöscéh tagja. 3 0 Kőszeghy hasonló, nyolcszögü, nagyvirágos tányért említ a mester munkájaként, ~ 4 P. Szalay Emőke: Ötvösmüvek és fémedények a kárpátaljai református egyházban. In: Magyar Református Egyházak Javainak Tára. A határontúli református gyülekezetek ipannüvészeti emlékei. (Főszerkesztő és sorozatszerkesztő: Tenke Sándor) Kárpátaljai Református Egyház, V. kötet, Budapest, 2002. 32. [A továbbiakban: Szalay] 2: 1 Debreceni 046. ~ ( > HuZal-Jkv. 1/3. 317., 1/5. 343.: Van egy ezüst tángyér, belől megarannyozva és belső kerületén ez az írás: MEMENTO CORPORIS CHRISTI IN ARA CRUCIŞ PRO TE OBLATI *ANNO DON 1643 az alsó felén négy rendbe ez az írás vagyon: IO ANNES LACZAI PROVISOR MVNCHACH. 2 7 Serédi Zsófia a fent említett Serédi Klára, Kendeffí Pálné testvére. Előbb Rhédei Ferenc kolozsi főispán, majd 1722-től Andrássy István felesége, aki Lőcse város kapitánya volt. Alakját Jókai Mór a Lőcsei fehér asszony című müvében örökítette meg. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Digitális reprint, Arcanum Digitéka, Budapest. [A továbbiakban: Nagy Iván] 2 8 Kolba 69. 2 9 Kőszeghy 258., Mitran 146. 1 Ü Viorica Guy Marica: Sebastian Hann. Sibiu, 1972. 61.
