Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

542 Tárgymutató Puska. Hátszeg. Kendefi Gábor vasárnap délelőtti istentiszteletre puskával jelent meg (Hátszeg, 1695); Rab. Hosdát. „Egy tatár kézből szabadult rabnak" fizettek adományt (Hosdát, 1766/Demonstratio). Részegeskedés. Hátszeg. „Az egyházfí Rinkuly Mihály igen részeges" (Hátszeg, I686/Reverendus/1); zsellér házaspár „gyakorta való részegeskedését, káromkodásakat, szitkozódásokat a parochialis funduson éjjeli-nappali táncolásokat, hegedűszó mellett való tombolásokat, többire minden zsellérek fateállyák" (Hátszeg, 1717 Szeptember/VII.). Klopotiva. Igen választékos szavakkal inti a vizitáció a lelkészt, hogy a hívek közötti viselkedésétjobbítsa, és kerülje „a részegítő italban való mértéketlenséget" (Klopotiva, 1793/1mo); panasz a lelkész ellen: „tiszteletes uram szereti gyakron az iddogálást, szereti mortificálni egy, más úton feleségét szavaival, beszédjeivel" (Klopotiva, 1796/4-szer.). Kristyor. Panasz a lelkész ellen, hogy igen nagyfokú részegeskedésben szenved, többszöri intéssel sem lehetett rávenni, hogy jobbuljon meg, ügyét a Parciálisra utalják (Kristyor, 1700.); a próbaévre felvett mestert nem marasztja az eklézsia, mert erkölcstelen a magaviselete, részeges, a vizitáció az eklézsiát támogatja, nehogy további meghasonlások forrásává legyen a mester (Kristyor, 1776/2-o); helyi lelkészt kapott a gyülekezet, de igen mértéktelenül iszik „házról házra jár és az ekklézsia tagjainak alkalmatlankodik, s az ekklézsiát megbotránkoztattya" (Kristyor, 1779/1-mo). Lozsád. A lelkész „negligentiaval, sokszori kinnjárással, részegen való praedikállásbéli botránkozásával és sok erkölcstelenségével vádoltatik. Kihez képest tellyességel renunciál az ecclesia őkegyelmének" (Lozsád, 1686); vádolják a mestert, hogy gyakran megrészegedik, veszekedik és veri a gyermekeket (Lozsád, 1717). Marosillye. Panasz Dési Miklós lelkészre, hogy gyakrabban részeg, mint józan, ilyenkor italért a faluban jár, sőt „az ecclesianak lelki áldozatit kotyogós és részeges fővel mutattya bé az Isten eleiben", egyházi jövedelmét inkább italra költi, „mint magának és családinak ruházattyokra és tápláltatásokra", részegen „feleségét űzi, kergeti, veri, rongállya, a kerteken ugrattya által" (Marosillye, 1718 február); a részeg lelkész „egy alkalmatossággal, mikor a praedicálószékbe fel akarna menni, a praedicálószéket meg nem kapta volna, hanyatt leesett volna" (Marosillye, 1718 december). Római katolikus. Körösbánya. Panasz, hogy a római katolikus kolostor melletti fundus nem építhető be, mert az eddigi római katolikus praeses félt attól, nehogy az iskola közelsége miatt tűz érje a kolostort, jelen praeses beleegyezik, hogy iskolát építsenek, amelyben minden felekezet ifjait tanítsák, a románok is ígértek hozzájárulást (Körösbánya, 1802/VL). Kristyor. Panasz az egyik gyülekezeti tag ellen, amiért református feleséget tart, de leánygyermekét katolikusnak keresztelte, ügyét a Főkonzisztóriumhoz utalják (Kristyor, 1796/5-ször); a helyi római katolikusok írásban kérték a vizitációt, hogy „ez tenne olyan rendelést, mely szerint a kristsori határnak minden jövedelme, úgymint a bányák, stompok, pascuatio stb. taxaja ezután osztassék kétfelé, fele légyen a reformátusoké, fele a pápistáké", az ügyet megvizsgálják, eddig is csak a reformátusoké volt, ez után is az övék marad (Kristyor, 1796/6-szor; 1797/5-ször); panasz, hogy római katolikus személy eltulajdonította az eklézsia egy juhát (Kristyor, 1797/13-szor-14-szer); perben van a „romana catholica" eklézsia a református egyházzal (Kristyor, 1803/11.). Marosillye. A helyi csizmadia megharagudott a református lelkészre és minden vagyonát a római katolikus egyházra hagyta, végül visszavonta és református lelkész temette el (Marosillye, 1779/4-to). Román, oláh. Hátszeg. A reformátusok a román temetőben temetkeznek (Hátszeg, 1691/4.); „ne temessenek oda senkit [ti. reformátust a román temetőbej, az oláh papokot is admoneálni kell felőle. Ha alkalmatlan a temető, vegyenek mást őkegyelmek" (Hátszeg, 1691/Deliberatum/4); a hátszegi lelkészt megdicséri a vizitáció, mert jártas a román nyelv területén (de linguae valachicae peritia) (Hátszeg, 1694); „vadnak olyanok, kik vonszanak az olá opiniokhoz" (Hátszeg, 1695/1); panaszolja az ekklézsia, hogy a lelkész „oláh nyel-