Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Tárgymutató - Témák szerint
438 Tárgymutató protestáns katonáknak temetések felett, kiket a romano-catholicusok temetőjökbe temetni nem akarnak, hanem a mi temetőnkbe" (Déva, 1778/2-do); „loci minister atyánkfia maga is újítja a harangozok ellen eleitől fogva lévő panasszát, hogy magok kötelességeket rosszul viszik" (Déva, 1790/9-O). Fehérvíz. Panaszol az egyik gyülekezeti tag, „hogy a magok költségeken építtetett székbe béül ifjú Bágya Sigmondné, Hernya Juliána, holott abban magok is házok népével alig férnek el" (Fehérvíz, 1804/VII.). Haró. „Panaszol, hogyha halott történik, két három napig harangoznak minden hír nélkül, az egyházi igazgatás semmit sem tudván benne, s mikor temetni kell, azelőtt kevés órával tesznek hírt az egyházi szolgának. (Haró, 1793/l-mo/2-do); „panaszképpen adja fel az egyházi atyafi egyfelől azt, hogy a főfőbb rendelésekhez tartván magát abban, hogy az halattok felett haszantalan szószaporítással, búcsúztatással, a keserveseket nevezni s rillatni nem akarja", ezért nem adják meg a temetésért járó bért (Haró, 1793/l-tio/2do). Pap/tanító marasztás. Algyógy, 1775/1-mo. Paráznaság. Alpestes. „Tsenádi Sándornéra kurvaságot kiáltott a bíróné, Beretzki Sigmondné" (Alpestes, 1891); Bíró Máté ekklézsiakövetsére jelentkezett „mint parázna személy" (Alpestes, 1717). Bácsi. „3. Némely tagjai az ekklézsiának a paráznákkal esznek, isznak s dolgokat javalják" (Bácsi, 1774/2-o/3.). Panasz gyülekezeti tag ellen, aki „oláh pappal eskettette meg magát az ekklézsiának nagy megbotránkoztatására, kívánt azért is, hogy tudva parázna asszonyi'állatot vett el, s azzal egyesült" (Bácsi, 1774/2-o/Ad 3-tium). Déva. Buja és parázna élet miatt reconciliatiora intenek két nőszemélyt (Déva, 1773/4-o); Csáki Jósefné „parázna férjével soha többé lakni nem kíván" (Déva, 1792/4-to). Parókia: lelkészi lakás Passió. Brád. A mesternek passio-éneklésért fizetnek (Brád, 1800/3-o). Patronusok, nemesek. Algyógy. A lelkész járjon utána, hogy mikor kell istentiszteleti szolgálatot végeznie a kastélyban (szombat délután avagy vasárnap reggel), utána közölje a gyülekezettel, hogy mikor lesz a templomi istentisztelet (Algyógy, 1766/1.); „egy újj korona készítettvén a templombéli cathedra feliben", amelyre a helyi patronusok adakoztak (Algyógy, 1776/7-mo); „Ex fundamento, régi megavult templombéli cathedra domoliáltatván, igen dicsősségesen megépíttetett méltóságos gróff Kun István úr költségével" (Algyógy, 1776/8-vo); „hogyha a méltóságos gróff úrnak tettzenék továbra is ezen nemes ekklézsia curateláját kezén tartani, méltóztatnék de praxi et constitutione ecclesiastica a szokott juramentumot deponálni, minthogy kemény instructioja vagyon a visitationak, hogy az ekklézsiák curatorait ajuráltassa" (Algyógy, 1783/13-tio); az ekkla zselléreit a patronusok egy csoportba sorolják a nemesi zsellérekkel, az ekkla zselléreire nézve a Generális Zsinatnak határozata van, ezt vegyék figyelembe a heti munkanapok kiszabásánál (Algyógy, 1783/14-to/2-o); a patronusok (gróf Kun Farkas, gróf Kun László, gróf Kun István, gróf Kun Sámuel) és a helyi lelkész (Kolozsvári Sámuel) ellentéte bérfizetés ügyében (Algyógy, 1796/3-szor); a patrónustól bér fejében kapott bort a lelkész visszaküldi, mert savanyú (Algyógy, 1796/3-szor/5); az egyházmegyei vizitáció inti a helyi nemeseket, hogy ne saját padjukba, hanem a tisztüknek megfelelő közönséges padokba üljenek (Algyógy, 1796/10szer.); az algyógyi lelkész panaszolja be a pantrónust (Algyógy, 1801/XII.); a patrónusi önkény folytán beültetett temetőnek való területet vissza kell adni (Algyógy, 1801/XIII.). Alpestes. A gyülekezet tagjai kérik, hogy lelkészük szerdán és pénteken menjen a patrónusokhoz, vasárnap jöjjenek a patronusok a faluba (Alpestes, 1695/1.); a patrónus illetlen szavakkal illeti a vizitációt, amiért megdorgálják (Alpestes, 1799/4-szer). Bácsi. Bartsai Gergelyné Nalátzi Sára klenódiumot adományoz az egyháznak (Bácsi, 1751); „Nagy kegyességü jó keresztyén patrónus úr conferált" a szegény Hunyad megyei ekkláknak (Bácsi, 177l/4-to/2); a templomot elárasztotta az árvíz, a patrónus (Bethlen Gergely) padokat ajándékozott (Bácsi, 1772/3-o); patrónusi adomány a torony és a templom építésére (Bácsi, 1771/6-to/l.); a patronusok meghaltak, megfogyatkozott a lelkészi támogatás (Bácsi,
