Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 423 1796/3-szor); a patrónustól bér fejében kapott bort a lelkész visszaküldi, mert savanyú (Algyógy, 1796/3-szor/5); a szántóföldek, kaszálók, parokiális szőlők, erdők újbóli számbavétele az 1754-ben készített összeírás szerint, melyek részben a lelkész, részben a tanító használatára szánták (Algyógy, 1796/5-ször.); a díjlevél szerint a lelkésznek járó jövedelem részletesen (Algyógy, 1804/1.)- Alpestes. Panaszolja a lelkész, hogy gazzal fizetnek, a vizitáció: a lelkész nem gazért, hanem jó búzáért könyörög Istenhez (Alpestes, 1692.); ha valaki más faluba házasodott, de még otthon műveli a földet, tartozik a hazai egyháznak fizetni (Alpestes, 1694/3 és Ad 3-tium); ha egy fedél alatt többen laknak, mindnek fizetnie kell (Alpestes, 1694/4 és Ad 4-tum); a bérek rendezése (Alpestes, 1702); elmaradást panaszolnak a vizitáció előtt (Alpestes, 1771/2./1); régi „abusust" tapasztal a vizitáció a lelkész és a tanító bérének megadásában (Alpestes, 1771/4.); a lelkészi és tanítói restanciákat ne vigyék át a következő esztendőre (Alpestes, 1772/3-o); a templomlátogatás jó, a bérek befizetése nem (Alpestes, 1793/2-szor); a gyülekezet tagjai önként vállalják, hogy kiigazítják korábbi mulasztásukat és a lelkész földjét megmunkálják (Alpestes, 1799/5-ször); a restanciát mihamarabb rendezni kell, hogy ne brachiummal hajtsák be (Alpestes, 1799/8-szor); a lelkész panaszol, hogy a bér fejében adott kévék gyengén eresztenek (Alpestes, 1804/IV.). Bácsi. „A papi bér nem a jószág quantitásához, hanem a paterfamiliasok számához szokott szabattatni" (Bácsi, 1766/II-do/e); „szükség lészen újesztendő tájban új listát csinálni s abba minden possessorok neveit feltenni, s kinek-kinek magának feljegyezni, mit fog evégre esztendőnként a papnak adni, maga rendi, carachtere s tehetsége szerint, úgy mindazonáltal, hogy más magához hasonlóknál kevesebbet adni senkinek szabad ne legyen, hanem ki-ki magát szabja önként s nem kénszerítésből a szokott rendhez" (Bácsi, 1766/II-do/f.); a patrónusok meghaltak, megfogyatkozott a lelkészi támogatás (Bácsi, 1772/10-o); „a fizetése nagyon meggyengült a conventiohoz képest", panaszolja a lelkész (Bácsi, 1790/3-o); lelkész „a maga bérinek csonkulása iránt panaszol" (Bácsi, 1792/2-do); lelkész panaszolja, hogy „papi kevés bérinek maga idejében való béadását esztendőről esztendőre halasztják" (Bácsi, 1793/1-mo). Borbátviz. A konvencióban „csonkulás vagyon" a „pénzbéli s szénabéli fizetését némelyek húzzák s halasztyák" (Borbátviz, 1773/1-0); Sebesi György más faluba jár templomba, hogy a fizetést megússza (Borbátviz, 1774/1 l-o); a „ponoron" lévő leányegyház nem akar egyházfenntartást fizetni, Vizitáció szigorúan inti, márképpen kényszeríteni fogja (Borbátviz, 1783-Március/2-do). Brád. „A Szent Visitatio a papi salariumnak diminutioját in nullo casu meg nem engedheti" (Brád, 1772/3-0). Demsus. „Ki-ki amint akar, úgy fizet, s ha nem akar, semmit nem fizet" (Demsus, 1791/2-do). Déva. Restanciák vannak (Déva, 1747); restanciák vannak (Déva, 1773/2-do); „aki restans a fenntartói járulék fizetésében azt a seculare brachiummal kényszerítik kötelessége terljesítésére (Déva, 1778/1-mo); „semmi fizetést nem adnak" - panaszol a tiszteletes egyházi atyafi (Déva, 1793/2-0). Ekklézsia követés (reconciliatio). Algyógy. Algyógy, 1696. Alpestes. Bíró Máté ekklézsiakövetésre jelentkezett „mint parázna személy" (Alpestes, 1717). Lopás miatt néhányan kiközösítés elé néznek mert reconciliálni nem akarnak (Alpestes, 1719/1.). Brád. Exkommunikált személy sákramentumokkal kíván élni, anélkül, hogy ekklézsiát követne (Brád, 1797/6-szor); „az egyházfi által intettessék meg [a parázna] az ítélt reconciliationak végbenvitelére, mellyet ha nem cselekednék, s penitentia tartatlanul halna meg, szamár temetése lészen" (Brád, 1802/IV.). Déva. Buja és parázna élet miatt reconciliatióra intenek két nőszemélyt (Déva, 1773/4-o). Haró. Csikós Lőrinc „bűneivel megbántott jó Istenét", amiért reconciliál (Haró, 1772/2-o); ajánlja a Vizitáció, hogy az erkölcstelen életet élő személyt jelentsék a presbiériumnak, amely testület eklézsia-követésig eltiltja őt az úrvacsorától (Haró, 1790/2-O). Eskűszöveg. Déva. A gondnokok és a prebiterek névsora, illetve azok esküformulája (Déva, 1742-1752).
