Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Simon Tibor: A Bottyán Műszaki Középiskola - és a Bottyán hagyomány

csak fokozta, hogy az 1955. november 9-én megrendelt új bélyegzők közül kettőt a készítő vállalat elrontott: az iskola székhelyeként Budapestet tüntette fel, s ezért - hosszabb procedúra után - csak 1956 májusára készült el minden bélyegző. Ezek a dokumentumok csak rideg tényeket közölnek, s miközben az ember lapozgatva a múltat idézi, összeszorul a szíve, amikor a közelmúlt és a mai névadók ünnepélyességére, gyakran hivalkodó pompájára gondol. Az elnevezés a városban nem okozott különösebb meglepetést, hiszen a névválasztás mindenben megfelelt a kor szellemének, a kialakult szokásoknak, és zökkenőmentesen illeszkedett a városban meglévő - bár Bottyán-kultuszról, hagyományainak tudatos és szervezett ápolásáról nem beszélhettünk - Bottyán-képbe. Sőt a névválasztás példaértékűvé vált, s az elmúlt évtizedekben Esztergomban van, volt Bottyán Jánosnak háza, hídja, utcája, szobra, termelőszövetkezete, óvodája, iskolája, egyesülete, több szocialista brigádja, és még sorolhatnánk tovább. Bottyán János úgy járt Esztergommal, mint Petőfi Sándor Kiskőrössel vagy Jókai Mór Komárommal. Iskolánk esetében a névadás - diktátum-jellege ellenére - igen szerencsésnek mondható. Egyrészt, mert a névadó rendelkezett olyan helyi kötődéssel, amely á lokálpatriotizmus igényeinek is eleget tesz, és tárgyi emlékeiben az állandó "személyes jelenlétet" is biztosítja (a Bottyán-ház, utca, a Mártsa István által készített lovasszobor a Széchenyi téren, a megyei levéltár dokumentumai, Bottyán János aláírása), hiszen a személyes kötődés lehetősége, a közvetlen és érzékelhető benyomások szerepe e korosztály életében különösen jelentős; másrészt személyiségében, bátorságával, hazaszeretetével, férfias keménységével, önerőből befutott karrierjével, emberségével, történelmi cselekedeteivel tiszteletet érdemlő példaképként állítható a fiatalság elé. Neve könnyen artikulálható, jó csengésű. Különösen szerencsés volt az is, hogy személye beleillett abba az eszmei-politikai koncepcióba, amely az 50-es, 60-as évek oktató-nevelő munkáját meghatározta. A szocialista hazafiság vonulatában anélkül, hogy a proletárinternacionalizmust megzavarta volna - az érdemmel és érdemtelenül helyet foglaló forradalmárok, népi hősök és áleszmények között megingathatatlan helyet biztosított számára származása és szabadságharcos tevékenysége. így személyiségét tisztelni, emlékét ápolni, a tanulóifjúság elé példaképként állítani mindvégig konfliktusok, elhallgatások és megerőszakolások nélkül lehetett. Erre a legtöbb esetben a KISZ ifjúságpolitikai oktatási rendszere is felhasználható volt (pl. Kilián-próba). Az iskola az új nevét folyamatosan szokta meg, hagyományrendszerét folyamatosan építette ki. Ez az időszak kb. az első 8-10 év, amikor az új intézménynek el kellett fogadtatnia magát a várossal, a közelebbi és távolabbi régiókkal, meg kellett keresnie a helyét a város hagyományos iskolái között, kapcsolatait az egyre szélesedő ipari shukturában, meg kellett teremtenie belső rendjét, szervezetét, belső közösségeit, írott és íratlan hagyományrendszerét. (E vonatkozásban különösen fontos szerepet kaptak az 5. és a 10. éves évfordulók.) A tények ismeretében feltétlenül le kell szögeznünk, hogy amilyen ellentmondásosan született meg a névadás, amilyen lassan indult az egymásra találás névadó és intézménye között, a későbbiekben annál szorosabbá vált e kapcsolat, s a 60-as évek közepétől a Bottyán név egyre nagyobb tekintélyt és elismerést kiváltó "márkajel" lett, az egészséges lokálpatriotizmus kialakult. A hagyományrendszer kiépítésében fontos szerepe volt az oktató-nevelő munka folyamatában kialakított és tudatosított Bottyán-képnek, a kiállításokkal, versenyekkel, vetélkedőkkel összekötött megemlékezéseknek és a tanórákon kívüli közös rendezvényeknek, első-